Pártunk és kormányunk tegnap elfogadta a semmisségi törvényt. Ezzel amellett, hogy felpofozták a szart két kézzel, egyben odavágtak egy újabbat a jogállamiságnak is. Beleavatkozni a független magyar igazságszolgáltatásba visszamenőleg, az minden határon túlmegy. Arról nem beszélve, hogy célja a látszattal ellentétben nem az esetleg jogsérelmet elszenvedők rehabilitálása, hanem a támasztott társadalmi igény kielégítése. Márpedig a hír hallatán erektálók magömlésének a jogállam kárára történő kielégítése túl nagy ár.

Az szerintem sem vitás, hogy nagyon ideje volna pontot tenni a 2006-os események végére. De szerintem legelső sorban a felelősök felderítése volna az a cél, ami elérendő volna. Elköltöttünk egy vagyont bizottságosdira, de a felelős az egy sincs. Helyettük van állított bűnbak, mert a semmisségi törvényből egyértelműen ( mondjuk ki, ne köntörfalazzunk) következik: minden rendőr hazudik és hamisan tanúzik, az is, aki nem követett el semmi törvénysértőt. Vesszen a kutyák becsülete, ne válogassuk ki a kéztörő, fejre lövő állatokat, kollektíven bűnös mind. Az összes vizsgáló, ügyész szarul végezte a munkáját, a 2006-2010 között a Legfőbb Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Főosztályát vezető Polt Pétert is ideértve. Minden meghatározott ügyben ítéletet hozó bíró hülye, mert elhitte ezeknek amit a vádiratban és tanúként állítottak.

Hadd kérdezzem meg tőletek drága narobotok, ott benn a Nagy Büdösben: a számtalan lehetőség közül kötelező volt a legrosszabbat választani?

Mert a közkegyelemtől az egyéni kegyelmi eljárásokig, a perújrafelvételekig lett volna számtalan módja a vitás ügyek elrendezésének. Ezek helyett választottátok a jogállamba, jogbiztonságba, független bíróságba vetett hit lenullázását. Innentől ez lesz a tendencia? Mert, ha igen, akkor volna még néhány testhezálló ötletem, milyen ítéleteket lehetne hazavágni, természetesen visszamenőleg:

1: Itt van ugye az a kiegyezés izé 1867-ből. Már a szó maga - kiegyezés - is idegen, hisz a magyar ember forradalmár és nem holmi egyezkedő, kompromisszum kereső fajta. Javaslom tehát semmissé nyilvánítani az 1867 évi XII, XIV, XV, XVI törvénycikkeket. I. Ferenc József visszamenőleg mondjon le a koronáról, alkotmányos monarchia nincs, Sissy nem királynénk, az operett kottáját tépjék azonnal szét, Habsburg György érezze felpofozva magát. Deák Ferenc szelleme monnyonle, és távozzon az országból! Még hogy Haza Bölcse, piha, az már nem ő, ha nem tudná. 2: Mátyás az igazságos - mondják - pedig, ha megnézzük a törvényeit találunk benne jócskán radír alá valót. Az 1464 évi XIX. törvénycikk kimondja:

"Aki az ország rendes bíráit megveri, az hűtlenség vétkének büntetésével lakol. Akik az ítélőmestert, alnádort, bánt, albánt, ispánt vagy alispánt vagy az országnak más rendes bíráit a törvényszék tartásának idején vagy különben is ok nélkül megverik, meggyilkolják vagy elfogják, azok ennek törvényes bebizonyítása után örök hűtlenség vétkén s ennek büntetésén maradjanak."

Eleve micsoda hülyeség, hogy nem lehet szabadon bírót verni? Arról nem beszélve, hogy szerencsétlen nem tudhatta, hogy Móra Ferenc fantáziáját meglódítja az igazságosságáról szóló mendemonda, és mesét ír a lator gyevi bíróról. Annak szelleme meg egyértelműen szembe megy ezzel a törvénnyel, úgyhogy a sok gyerek csalódását megelőzendő töröljük, amíg nem késő.

3: I. (Nagy) Lajos királyunk is hibázott, talán Mátyástól is nagyobbat. Az 1351 évi I. törvénycikk kimondja:

"a per függőben léte alatt az egyházi férfiak a nemesek ellen egyházi fenyítékkel nem élhetnek."

Ugye világos, hogy Lajos nem számolt azzal, hogy egyszer majd lesz egy pártnak mondott törpe minoritás, akik bizony örömmel élnének az egyházi fenyíték fegyverével még a kétharmados fülkeforradalomban is. Az meg nem lehet, hogy Semjén Zsolt páter és előszobatitkár nem átkozódhat kedvére, nem aposztrofálhatja magát a katolikus egyház lándzsájának hegyeként szabadon egy ilyen ősi, buta, konzervatív törvény miatt! Törölni, de nyomban!

4: Bizony mondom Feleim, legnagyobbat hibázni mind közül mégis legnagyobb királyunknak, Szent Istvánnak sikerült. Hiába, az államalapítás körül lehetett elég ramazuri, és talán ezzel magyarázható, hogy becsúszott egy anti-paráznasági passzus Szent István Király Derkétomainak Második Könyvének 26. fejezetében:

"Hogy a szabadok az ő szabadságok szeplőtelen tisztaságát megőrizzék, óvni akarjuk őket a mások szolgálóleányaival való paráználkodástól.

1§: Valaki tehát ezen törvényt meggondolatlanul általhágván, másnak szolgálóleányával paráználkodnék, tudja meg, hogy bűnbe esett, mely bűnéért első ízben vérig vesszőzik és megkopasztják. Ha pedig második ízben paráználkodik azzal, ismét vesszőzzék vérig és kopasszák meg. Ha harmad ízben, legyen szolgatársa a szolgálóleánynak vagy váltsa meg magát.

2§: Ha pedig a leány fogadna tőle méhében és nem tudna szülni, hanem a szülésbe halna, más szolgálóleányt adjon érte.

3§: Hasonlóképpen ha valaki szolgája paráználkodik másnak a szolgálóleányával, azt vesszőzzék vérig és kopasszák meg., és ha a leány fogadna tőle méhében és a szülésbe halna, adják el a szolgát és árának fele legyen a leány uráé, a fele pedig maradjon a mindenkor a szolga urának."

Ezzel a kör bezárult, megérkeztünk a kiindulási erekcióhoz. Szerintem István sem gondolta, hogy egyszer visszaüt a paráznaság szabályozása. Mert alig telik el ezer év, és utódai a nyugdíjtörvényen marják egymást azon aggódva, hogy a demográfiai adatok alapján nem lesz aki eltartsa őket.
Ezért kijelenthetjük, hogy a törvény rossz, és a megsemmisítő bizottság előtt a helye.

Poénkodhatunk a végtelenségig, idézhetek királyaink jogalkotásából furábbnál furább paragrafusokat, a lényeg azonban marad: kormányunk lassan nem méltó elődeihez. Az alkotmányosság megnyirbálása, a jogállamiság koszlott biliként újra és újra felrúgása, az ortodox hívők kielégítéséért a bírók lehetetlenné tétele, az ügyészek, rendőrök felé kollektív bűnösség hirdetése olyan szégyen, amit csak Morvai Krisztinának és Gaudi Nagy Tamásnak nem sikerül megértenie.

Akkor pláne, ha lett volna más ésszerű megoldás.