A közoktatási törvényen ölik már az illetékesek egymást régóta. Pokorni Zoltán vinné a bolognai vonalat, Hoffmann Rózsa a poroszos keresztény őrmesteri stílust, de lehet mindez hiába: jön Viktor és a Széll Kálmán tervvel elfújja az érveket, mert szerinte nekünk csakis a spártai modell lesz a nyerő.

A kötelező iskoláztatás korhatárának 15 évre csökkentésével nagyjából le is rakják a honi Tajgetosz alapkövét. Beindul a szelekció, és az alulteljesítőket nem ösztönözni fogják a bármilyen szakképesítés megszerzésére, hanem nagyüzemben fogják belökni őket a feneketlen és kilátástalan süllyesztőbe.
Tekintsünk el most attól a ténytől, hogy az Európai Unió területén 16 éves kor alatt senki nem vállalhat munkát, és tegyünk úgy, mintha mi is olyan ostobák lennénk, mint akik komolyan beszélnek a 15 évről. Mert mit lehet tudni, ahol az oktatási program alkotói szerint bálnatenyésztő képzés folyik, ott bármi más furcsaság is megeshet.

Játsszunk el tehát a gondolattal, hogy mi történhet a korhatárt éppen betöltő aligtinivel a tizenötödik születésnapján. Normális esetben ugye minden marad a régiben, másnap iskola, stb. Nem normálisban viszont két eshetőség van:

1: Apu-anyu, akik eddig is csak az anyagi tehertételt látták a csemetében, bejelentik: kedves gyerekünk, holnaptól úgy gondoljuk sokba kerül nekünk ez az iskolásdi, köpeny-tanszer-bérlet, meg még az osztálypénz is, ugye, az osztálykirándulásról nem is szólva, ezért úgy határoztunk, keress magadnak munkát.

2: A gyerek falhoz vágja a szülinapi tortát, és vitustáncot járva ordítja: rohadjon meg az iskola ahol van, minden tanár hülye, kiposztolom a fészbúkra, hogy tankönyv van eladó! Én oda többet be nem megyek, Viktor bácsi is aszonta, bibibí.

Egyik lehetőségtől sem fog lendületet kapni a nemzet. 430 ezres munkanélküliség mellé csak az hiányzik, hogy 15 éves aligkamaszok kerüljenek az utcára/munkaerőpiacra képzetlenül, hozzáértés nélkül. Én elhiszem, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara a seggét veri a földhöz örömében a reménybeli nagyjából ingyenes tömeges munkaerő láttán, de azért torpanjunk meg az örvendezésben, és intsük megállásra a Tajgetoszt építő munkásokat is egy gondolat erejéig. Aki látott már hátrányos helyzetű tizenévest közelről az tudja, mekkora naivitás azt hinni, hogy a kötelező szakképzés alól frissen kibújók majd különböző cégeknél fognak elhelyezkedni, hogy szakmát tanulhassanak, és a képzésért cserébe ingyen dolgozhassanak az oktatás időtartama alatt.

Ez nagyjából az utolsó gondolat lesz, ami megfordul majd egy ilyen fiatal fejében. Ők, ha el is helyezkednek dolgozni pénzt akarnak majd keresni, olyan munkát vállalni, ami ingyenes képzés helyett bért tud nyújtani. Mennyit fognak ők keresni azon a munkaerőpiacon, ahol minimálbéres segédmunkáért is ölre mennek az emberek, csak dolgozhassanak valahol? A minimálbér egy részét? Tisztán vagy feketén? Mert álmokba ne ringassuk magunkat, mindig lesz olyan munkaadó, akinek meg fogja érni a gyerekmunka, pláne, ha nem kell még a minimálbért sem kifizetnie utána.A több százezer elkeseredett munkanélküli mellé kapnánk egy évről évre növekvő számú, semmihez nem értő gyerekhadat. Akiket aztán nyilván segélyezni és minimálisan eltartani kell iskoláztatás helyett. Ezért jó lenne, ha a kormány átszámolná ezt a tételt a Széll Kálmán terveben újra. Mert az nem létezik, hogy hosszútávon ne érje meg a társadalomnak inkább a képzést erőltetni, hogy ne volna kifizetődőbb mindannyiunknak egy szakképzett, munkát vállalni tudó nemzedékre bízni a jövőnket.

Erőltesse a kormány az iskoláztatást, legyen szigorú, az iskolalátogatási támogatás megvonása igazolatlan hiányzás esetén jó és támogatható dolog. A szülők legyenek ösztönözve, ha ez nem megy akkor szankcionálva, a kötelező iskolalátogatás korhatára meg minimum legyen egy szakiskola elvégzéséhez szükséges időhöz kötött, vagyis 17 év. Mert minden tévhit ellenére az ország jövőjét nem az ilyen-olyan oldali politikusok ködharapása fogja meghatározni, hanem az a szellemi vagyon, amit az oktatással és a neveléssel a gyerekeink fejébe ültetünk.