Vannak nagy pillanatok -mondja az előfizetésre buzdító felugráló reklám a Magyar Hírlap oldalán. A csend, a reggeli kávé, a papír illata. Ja, meg a szar átható szaga - tesszük hozzá kéretlenül, ha eszünkbe jut a lap újságíróinak elmúlt napokban történő jajongása.

Az internet maga a fertő, a népek online Bábel tornya, ahol mindenki azt ír, amit akar. Tűrhetetlen, hogy vannak emberek akik véleményt mondanak, és ezzel eleszik a szikkadt zsömlemorzsát is szegény printben utazó újságírók elől. A becsületben kigömbölyödött publicista meg vért izzad egy-egy orgoványi erdős hasonlattal, vagy magából hülyét csinálva széttárt farpofával ugrik rá a fingófára önként. Ésésés még röhögnek is rajtuk ezek a gecik ahelyett, hogy leszáradna a billentyűzetet pötyögtető kezük.

Ekkora a baj a Széles Birodalomban srácok? Sehol egy magabiztos széles mosoly a végre megérkező kánaán fölött, sehol az elvárt hurráoptimizmus sugárzása a havi fixért? Vagy csak a fingreszelésért jár baksis, a rendesen elvégzett munkáért nem? Netán feladatba kaptátok, hogy a beltenyésztettek gyűljenek egy asztal köré, és mondják meg a tutit az internetről és blogokról a megmaradt harminc nézőnek, akik manapság még Korrektúrát néznek Bayer Zsolttal?Azt még értem, hogy Huth Gergely zsigerből képes hülyét csinálni magából, hisz a bér kötelez. A Vincentéktől kapott salleren is tudunk szívből röhögni, de éppen ezért nem világos a szomorúságuk oka. Először azt hittem valami olyan ostobaságon szívják magukat, mint a Médiatanács új blogján megjelenő legelső poszt legelső sora, amiben a tekintetes hatóság a blogszférát jelöli meg fő kritikusának az igazhitűek helyett, és pártbeszédet kezdeményez velünk, elvéve a kizárólagosság akolmelegét az jobber médiamunkásoktól. De aztán Huth kifakadását olvasgatva leesett: ők a megélhetésüket féltik tőlünk. Huth szerint mi vagyunk a senkik, sőt egyenesen a tripla senkik, akik sosem láttak médiatankönyvet, mégis firkálni merészelnek itt mindenfélét.

Nos, kurva nagyot tévedsz kedves barátom!

Ugyanis mi a nép vagyunk így együtt. Bizony, bloggerek, kommentelők véleménytől és szimpátiától függetlenül az a nép vagyunk, akik megválasztották a jelenlegi kormányt és ellenzékét, akiknek a lapotok szól, akiknek az ECHO Tv reklámjai szólnak, akiket előfizetésre buzdítotok a Hírlapban, akiknek kattintásáért imádkoznak a honlapotok hirdetői. Mi vagyunk azok akiknek igyekeztek eladható terméket gyártani, mi vagyunk azok akiknek a kegyeit keresitek a profit, és a fizetésetek reményében. Ha mi nem vagyunk, vagy egyszerűen kíváncsiak nem leszünk rátok, akkor ti sem lesztek. Jó lesz, ha ezt bevésitek valahová mélyen. Mondjuk közvetlenül a másik alapvetés mellé: van véleményünk amit néhányan megosztunk másokkal. Ez nem hivatalos állásfoglalás, nem "hír", nem szenzáció, hanem az adott ember pillanatnyi véleménye. Akkor is, ha éppen nektek nem tetszik.

Ha leírom, hogy Neelie Kroes pórázon fogja sétáltatni Kovács Zoltán államtitkárt, mert a kifogásaira adott válasz nem lesz kielégítő, akkor az szerintem van úgy.
Nem kell vele egyetérteni, lehet rajta vitatkozni, lehet röhögni vagy hörögni a képen, csak egyet nem lehet: elvitatni alkotmányos jogomat a véleményem kinyilvánításától. De ettől ez a blog nem lesz médium, legfeljebb egy online klub, kocsma, ahol a betérő érdeklődők elmondhatják a napi gondolataikat a közéletről ugyanúgy, mintha egy sörözőben ülnénk naphosszat.

Ha sikerült felfogni és megérteni a lényeget akkor elkerülhető, hogy a következő egybites összekeverje a teli bilit a cowboy kalappal.