A választópolgárok több, mint fele üzent tegnap valamit a politikai elitnek. Kormányunk és Orbán Viktor szerint: jóváhagyják a kormány eddigi politikáját. Az MSZP szerint meg pont az ellenkezőjét tették azzal, hogy nem szavaztak. Szerintem meg felesleges turkálni az otthonmaradók fejében, és ideológiát adni a szájukba. Ugyanis az üzenet elég világos: kurvára ununk már benneteket!
Ettől persze mit sem változik a tény, hogy egy ország demokráciáját azok alakítják, akik tesznek érte legalább annyit, hogy élnek a szabad választás jogával. Mert a nem szavazó többség így azt a gulascht eszi négy évig, amihez a választani hajlandó kisebbség dobálta az alapanyagot a nagy közös gulyáságyúba.

Nem lehet vita tárgya, hogy a Fidesz demokratikus keretek között tarolta le az önkormányzatokat. A demokráciaféltőknek az állandó kárálás helyett megszólítani és alkotmányos jogaiknak gyakorlására kellett volna ösztökélni a szimpatizánsaikat. Ez szemmel láthatóan nem sikerült, otthon a négy fal között nyilván könnyebb dünnyögni, hogy a Zorbán úgyis megnyeri, oszt'majd jól nem is lesz választás négy év múlva! -mint elballagni a területileg illetékes szavazókörig, és megtenni azt aminek elvesztésétől úgy rettegnek. Végülis nem kell tőletek elvenni a szavazójogot és diktatúrát építeni helyette, eldobjátok ti azt magatoktól, önállóan.

Orbán Viktor álma valóra vált. A választani hajlandók jelentős többsége úgy gondolta, hogy az a legjobb a településének, ha egy húron pendül a kormánnyal, és nem lesz ellenzéki tűzfészek. Új országimázs épült, megalakult a Nemzeti Együttműködés Zenekara 22 megyei jogú város, 19+1 megyei közgyűlés, 22 budapesti kerületi közgyűlés tagságával.Ettől szélesebb körű felhatalmazás nem létezik. A jövő zenéje, hogy édes melódiákat fogunk tőlük hallani, vagy egyszerűen csak elhúzzák a nótánkat. Az első prímásnak viszont megnőtt a felelőssége. Innentől nincs kire, és nincs miért mutogatni. Minden létező helyen a zenekari tagok ülnek felelős pozícióban, az ellenzéknek többnyire a biodíszlet szerepe jut parlamenttől megyei közgyűléseken keresztül az önkormányzati képviselőkig. Ha nem éltek, hanem visszaéltek a lehetőséggel kétségetek ne legyen: mától mindenért a Fidesz a hibás.

Az ellenzéknek, akik az ellensúly szerepét kívánták betölteni, és mindhárman sikerként értékelték a választást, maximum a kibic szerepe jut az önkormányzatok többségében. Nem is értem milyen sikerről beszélnek? A Jobbik még csak csak, hiszen lett három polgármesterük, bejutottak a képviselő testületekbe, közgyűlésekbe. De ez a siker morzsa a várakozásokhoz képest, elég csak a tuti befutónak ítélt Ózdot példának venni.

Jávor Benedek szerint az LMP 90%-os sikert ért el a várakozásaikhoz képest. Tényleg? Ennyi volt az elvárás, hogy fölteszünk mindent Jávorra, oszt' gyün ami gyün? Az elhanyagolt és gyakorlatilag alig támogatott kerületi és vidéki szervezetek meg majd csinálnak amit tudnak? Jó taktika volt, bejött. Jávor nem ért el 10%-ot a fővárosban, a párt súlyos százalékokban mérhető támogatókat vesztett, és nem lett a mérleg nyelve a fővárosi közgyűlésben sem. Az egyetlen saját becsületgólt Ivády Gábor rúgta Ivádon, de ő már akkor polgármester volt ott, mikor az LMP még nem is létezett. Rajta kívül egy feles találat van még Rakacán, ahol független, de LMP támogatott jelölt nyert. Lehet hajtogatni, hogy defidesz mega zúj választási törvény megnehezítette a kispártok sorsát, csak felesleges. Mindenkire, a települési civilekre is ugyanaz a szabály vonatkozott, és sok helyen mégis jobb eredményeket értek le. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a negatív kampány visszafelé sült el, most meg szedegethetitek a fájdalmas helyekre fúródott söréteket.
A választás legnagyobb talánya számomra az MSZP. Tegnap úgy ünnepeltek, olyan vidáman sugározták a töretlen optimizmust, Mesterházy Attila úgy mutogatta a grafikont, amin a Fidesz árnyékában voltak valahol, mintha nem éppen tarkón csúsznának kifelé minden létező, stratégiai fontosságú önkormányzatból. Budapest "elesett", a még meglévő kerületek a fehér holló Angyalföld kivételével mind Fidesz többségű közgyűléssel bírnak, a maradék megyei jogú városokból elesett a szoci bástya Miskolc, és egyedül Botka húzta be Szegedet, mutogatható kivételnek. Ha kedves Drazsénkat egykor a Pásztor Albert ügy miatt megfutamodásra késztető erős ember, Káli Sándor is veszített a színtelen, szagtalan Kriza Ákos ellen, akkor ti minek örültök? Nem kéne elgondolkodni inkább, hogy ha Magyarország pillanatnyilag legnagyobb közösségi közlekedési beruházását vivő önkormányzatotokat is sikerült elveszíteni, akkor kurva nagy baj van? Változás és átalakulás előtt áll a párt - mondjátok, miközben Szanyi kapitány manduláját domborítva vigyorog az eredményen, és lájkolja vadul a grafikont. Változás van, csak nem ott és nem úgy, ahogy beállítani igyekeztek. Mert a valódi változást kicsiben csinálták, vidéken olyan emberek, akik nem látszanak föl a fővárosig. Fejes Attila Fehérgyarmaton veszített ugyan Tilki Attila ellen, de összeszedett kampányával és lokálpatriotizmusával 7% növekedést könyvelhetett el a párt országgyűlési választási eredményéhez képest a körzetben. Na, ha majd ilyen emberből lesz nálatok sok, akkor kezdhettek sikerről, változásról és megújulásról beszélni.

A választás egyetlen igazán pozitív hozadéka, hogy Meggyes Tamást megbuktatták az esztergomiak. Kíváncsi voltam, hogy működőképes lesz-e az ellenzéki összefogás a közellenségként számon tartott Meggyessel szemben. Az esztergomiak kétséget nem hagytak, a pajszerkirálynak mennie kell a város éléről.Ha valami, akkor ez siker. Legyen ez a példa nélküli összefogás minden most frissen székébe emelt kormányhű polgármesternek és helyi kiskirálynak intő jel: a dicsőség nem örök.