"Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Elmondom én, elmondanám, De béna a kezem s dadog a szám. Elmondanám az út hová vezet, cigány gulág felé nyújtsatok kezet. Emeljetek fel, szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni. A tévét eldobtam és nincs harangom, Itt lent a porban rossz a hangom. Egy láb mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek fel a magosba. Egy szószéket a sok közül kibérlek, Engedjetek fel lépcsôjére, kérlek! Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. Örömhirt, jó hirt, a titkot miképpen becézik Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel súgom: a cigánybűnözés létezik Amit nem mondhatok el senkinek, Amit majd elmondok mindenkinek!
Ez a Karinthy vers ugrott be Vona Gábor és a Jobbik legújabb vesszőfutása láttán. A Jobbik kampánya olyan igazi kismagyar valóság. Ők táncolnak a vitorlából ki nem fogott maradék póver körül, a külvilág és a közvélemény egy része meg nem akarja érteni: ez maradt 100 nap kormányzás után, engedjetek vele kampányolni, a picsábamár.
Cigánybűnözőket közrendvédelmi táborba! - mondja a párt egyik fele, amíg a másik demonstrál, és megkoszorúzza a "Cigánybűnözés áldozatainak emlékére" feliratú táblát a számukra kiemelten fontos borsodi megyeszékhelyen, Miskolcon. Ez idő alatt az OVB sem tétlen, egy mozdulattal vágja ki Vonát és a reklámjuk letiltására vonatkozó kifogásait: ez itten kérem Magyarország, itt nem lesz cigánybűnözéssel kampányolva se a közrádióban, se a köztévében. Punktum.
Ne szépítsük, az alaki kifogás a telephelyhiányról pont ezt jelenti. De lássuk be, ez bizony várható volt. Hiába az esküvés a kisípolásról, nem vitt közelebb egy tipegésnyit sem a reklámfilmecske adásba kerüléséhez. Mit tehet egy párt, aki hozzánk hasonlóan számított erre? Csinál egy rögtönzött performanszot, abban úgyis erős. Bennem bizony feléledt a gyanú, hogy a bíróságon előadott Tomcat-Novák hirig nem volt véletlen. Az egymásra acsarkodó feleknek érdeke volt pont most bekerülni a hírekbe, újságba, blogokba, tévébe, rádióba, falragaszok szövegébe, és még ki tudja hova. Tomcat Bombahíre szalad egy karikát a médiában, polírozódik kicsit a tökösmacsó imázs, a Jobbik pedig vezért áldoz egy saller erejéig, Novák eljátssza a szegény nyomorultat, pályafutása alatt nem először. Kéz kezet mos, mindenki boldog, lehet tovább pereskedni boldog félmosollyal a szájzugokban.
A cigánybűnözéssel meg majdcsak lesz valami. Ha más nem, országos turné a megemlékező és koszorúzandó táblával. Kár érte. Ugyan a kifejezés használatát én magam sem támogatom, de attól még a probléma amit a Jobbik feszeget nagyon is valós. De megoldás helyett ők is a kiszámítható populista demagógia földjét lapátolják rá.
