A Fidesz elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar nyelv ápolásában, megújításában. A köznyelv mégis a gyurcsányi szállóigéket preferálja, tele van velük ez az "öregecskedő" "kurvaország".
Nem is értem, minek a beszédet, írást, bármi mondanivalót így kiszínezni, mikor divatosan egysíkúak is lehetnénk?

Nyolc évig bekezdésnyi litániákra, köteteket kitevő agymenésekre kínált egyszerű megoldást a monnyonle. Univerzálisan alkalmazható volt, megjegyezni sem nehéz, meg az ember szájára is jött könnyen, ha Gyurcsány korcsolyázni invitálta a még hűségeseket, vagy éppen a legújabb, kéthetente frissülő reformjainak egyikét vezette elő.

A választási győzelem azonban friss kormánypártunk prominenseit is a szókészlet frissítésére inspirálta. Eleinte nagyon úgy látszott, elnagyolt és sebtiben összedobott lett a cucc, amiből minden beszéd előtt csukott szemmel húzott egy oligarchát, nemzetit, együttműködést a megszólaló, aztán ha ezeket már tetszőleges sorrendben elhasználta, akkor elővette az aduászt, és meglepetésszerűen a kérdezőre fogta: kétharmad! Ez általában hatott. Úgy söpörte el az okvetetlenkedést, mint részeg Bácike a kiránduláson a termoszt, asztalt, kisszéket.

Ám a fejlődés nem állt itt meg. 100 nap, eredmények, önkormányzati választás jön, kampányolni is kéne, illene valami újdonsággal előállni. Összeültek hát az okosok, és kitalálták a legfrissebb, naprakész formulát, a "nép felhatalmazta a parlamentet".

Megint sajátos élmény lett kormánypárti prominenseink riportjait olvasni. Ha találsz egy beszélgetést mondjuk Semjén Zsolttal, akkor elég, ha a kérdéseket elolvasod, a válasz minden esetben adott, azzal nem kell bajlódni. Igaz, információhoz nem jutsz, de legalább szemizomlázat sem kapsz a sorok állhatatos böngészésétől. Ez nem lehet véletlen. Szerintem a bújtatott egészségügyi reform első lépésének tanúi vagyunk. Kormányunk óvja szemünket a megerőltetéstől, agyunkat a hirtelen vértolulások okozta káros hatásoktól.

Nem is értem, az újságírók hogy bírják megállni incselkedés nélkül? Bennem bizony felébredne a szunnyadó vérgeci arra gondolva, milyen remekül szórakoznának az olvasók ilyen dialógusokon:

- Semjén úr! A kedves felesége mit főzött tegnap vacsorára?
-Tegnap isten kegyelméből és a népakarat szerint őstermelőtől vett beluga kaviár volt szarvasgomba szeletekbe tekert hízott libamáj ágyon, rozscipóval, amit a kétharmados többséggel megszavazott, mezőgazdasági törvény által támogatott Kiss Dezső készített saját kezével a Nemzeti Együttműködés Rendszerének irányelvei szerint.

Vagy:

- Semjén úr! Csemetéje milyen érdemjegyet szerzett legutóbb?
- A Nemzeti Hoffmann Rózsa Alaptanterv bevezetése olyan dolog, amire a népakarat felhatalmazta a parlamentet, az pedig kétharmados többséggel elfogadta az okiratot. Ezért nincs jogom kritizálni a kettest, amit gyermekem Isten és a párthoz hű tanerő kegyelméből kapott. Amire a népakarat felhatalmazása szól, annak úgy kell lennie!

A szomorú az egészben az, hogy még ez a betanult és demagóg faszság is klasszisokkal jobb, mint a naponta változó álláspont, és az összevissza beszéd.