Szeretve tisztelt Miniszterelnökünk, drága Viktor!

Boldogság és hála öntötte el a szívemet tegnap! Remegtem akár a miskolci kocsonya, midőn a postaládából kiemelve kezembe került leveled, amivel megszólítottál engem, egyszerű nyugdíjast.
Özvegy Staubinger Benőné, született Nagykaporlaki Eleonóra Dóra Sára Márta vagyok, de legközelebb a leveled címezd csak Özvegy Staubinger Benőné, Mártika néninek az egyszerűség kedvéért. Lacika a postásunk ebből is tudni fogja kit ért az a szerencse, hogy személyesen levelezik vele a Miniszterelnök.

Mert mondhatnak bármit a rosszakarók én tudom, hogy ezt a levelet te magad írtad a saját kezeddel! Megismerem a kézírásod a leütésekből, a belőle áradó erőt és lendületet nem képes produkálni egy Szijjártó! Már meg ne haragudj ezért a megjegyzésért, édes Viktor. De érzem, tudom, hogy fontosak vagyunk mi Neked annyira, hogy a személyességet nem hagyod elveszni, ezért mind az egymillióhétszázezer nyugdíjas nevében mondok Neked köszönetet!

De térjünk végre a lényegre, hisz Neked ez a fontos. A vélemény. Meg az akarat. Ezt az ikszelgetős izét nem értem, ezért igyekszem pontokba szedve szóban válaszolni a kérdéseidre Viktor. Kedvességedért ennyi személyesség csak kijár, vagy nem?

Helyzetemet és életkörülményeimet közepesen megfelelőnek, vagyis nehéznek mondanám. Egyedül vagyok a kiskutyámmal, változatosságot csak a nyugdíjasklub minden második pénteken tartott összejövetelei jelentenek. Ilyenkor beülünk a zserbóba, fordítva tesszük le a kiskanalat és várjuk, hátha bekajálja még egy snájdig fiatalember a városi legendát, amit különben mi találtunk ki, és kezdtünk terjeszteni.
Az új kormány intézkedései közül nem tudtam választani, mert mindegyikkel egyetértettem. Elvégre ahogy Te is mondtad Viktor kedves, itt forradalom volt a szavazófülkékben, és a Nemzeti Nyugdíjasok Együttműködésének Rendszerében mi bizony ebből is kivettük a részünket! Ej, micsoda pillanatok voltak azok! Visszavertük a szocialista hordákat ha kellett retiküllel! Az enyémnek például csatja törött mikor a Krajczné hátát vertem vele nekifutásból, két kézzel! A javításról számlát kértem, ha gondolod Viktorka akár ki is egyenlítheted egy alkalmas pillanatban. A lepkés strassz nem volt olcsó, de megérte. Krajczné megfutamodott gyáván, pedig három utcánál tovább nem is üldöztük. Mégis mit várjon az ember egy olyantól, akinek az unokáját Szeverédnek hívják?
Kérdezed, hogy szerintem mi jelenti számunkra a legfőbb gondot? Minden, Viktor, minden abban a sorrendben! A lakásom rezsijét egyedül nem bírom fizetni. Négy szoba hall, akkora belmagasság, hogy a kristály csillárhoz alpinistákat kell hívni évente kétszer izzót cserélni. Ki győzi ezt? Ezért magamhoz vettem a Bélát, akinek legfőbb erénye, hogy még tud. Tudod, izé, képes még, na. És itt jönnek az újabb gondok: tudod te milyen rohadt drága a Viagra? És a nyamvadt gyógyszertárból házhozszállítás sincs! Milyen ellátás az ilyen? Mikola szinglihordázik, a párzani szándékozókat meg nem támogatja senki?!

Változást ide, változást Viktor! MOST! Különben nem tudom mit teszek! Elég nekem, hogy a Béla minden aktus után megéhezik, és mehetek a közértbe harapnivalóért. Ezen a környéken? Ilyen közbiztonság mellett? Tudtad például, hogy itt csak a Művész utcát őrzik kormányőrök?? Sehol egy titkos ügynök, vagy legalább egy posztos rendőr minden sarkon, aki számon tart és megismer, és a -Jó napot Mártika, de döglesztően csinosnak tetszik lenni - megszólításból ítélve a jó modort is ismeri. De esetleg, ha lehet róla szó, ezek a közemberek a mindennapi gondokba is besegíthetnének. Bevásárlás, hivatali ügyintézés, miegymás. Én megszavaznám, és azt a havi ezrest is befizetném utánuk!

A következő pont viszont felesleges Viktorkám! A kormány legfontosabb teendője az ország jelenlegi helyzetében a tizenharmadik havi nyugdíj visszaállítása, és 2011 január elsejétől a 14. havi bevezetése. Ettől fontosabb pillanatnyilag nincs, és a jövőben sem lesz! De nehogy azt hidd, ez a mi érdekünk. Dehogy. Ez a ti érdeketek, hacsak nem akarjátok, hogy azok a mocskos komancsok rátok süssék a hazugság bélyegét! Én ott tapsoltam neked Egerben az első sorban szokás szerint, mikor bejelentetted: "Az új munkahelyek létrehozása és az aktív keresők számának növekedése nyomán 2006 és 2010 között a 14. havi nyugdíjat is be lehet vezetni "
Ebből is látszik, a mocskosok elvettek 48 havi megérdemelt pénzt, amit Ti, a mi kormányunk most visszaadhattok.

Az én helyzetemen sok javítani való akad Viktor drága, amint a fentebbi visszafogott összefoglalóból is látszik. Elsőként mégis önzetlenül azt kérem, hogy a zinternetet cenzúrázzátok már, ha lehet. Ott az a sok nyikhaj, és szerintük mi inaktívak vagyunk! Szerintük el kellene venni tőlünk a szavazati jogot! Hát, az apjuk micsodája az inaktív, az! ( Majdnem leírtam, hogy fasza, de úrihölgy nem tesz ilyet lamé kesztyű nélkül, az meg épp a mosásban van) Majd, ha ők gyűjtenek kopicét, ők kampányolnak, ők osztanak narancsot helyettünk, majd akkor inaktívozzanak! Legutóbb is ínhüvely gyulladást kaptam mire leírtam a választópolgár nevét az ajánlószelvényre! Mák Pál, így hívták, és nem volt képes leírni a lapra olvashatóan, magyarul.

A második és harmadik kérést összevonhatom Viktorkám? Mert akkor kívánhatnék egy igazán nagyot. Szóval, nem lehetne valahogy átcsábítani hozzánk a Kovács Pinológus Lacit? Most, hogy Schmitt Palit száműztétek a Sándor palotába, Dájcs Tompikát meg Brüsszelbe, nem maradt nekünk egy snájdig ember sem a pártban. Remélem nem gondolod, hogy a totyakos Pozsgay meg Boross pótolni tudja ezeket a szépfiúkat? Nem gondolod Te sem, ugye, Viktorka? Ne légy hát ilyen kis bamba, tedd meg ezt az aprócska gesztust nekünk, igazhitűeknek!

El nem múló szeretettel ölellek: Özvegy Staubinger Benőné, Mártika.

ui: Sokszor csókolom Klárikát, Totó kutyát, és remélem a szauna restaurálását befejeztétek már!