Jelentős volt ez a vasárnap. No nem azért, mert Varga Mihály Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter társaságában megkoszorúzta az egyik exhumált vasútvonalat, Navracsics Tibor pedig egyenesen a "civil ellenállás egyik jelképének" nevezte az eltemetett szárnyvonalak újranyitását.
A civil ellenállás egy másik jelképét láthatták volna a fővárosban, ha éppen nem vona-toznak vidéken. A sokadszor reinkarnálódó Magyar Gárda tartott avató és megemlékező ünnepséget az Erzsébet téren. Az Orbán kabinet pedig először szembesült azzal, milyen is, mikor már nekik kell a hátukra venni a Gárdisták kezelésének eddig is nyögvenyelős feladatát.
Soha nem értettem miért jó felnőtt embereknek militáns bohócligához tartozni, ráadásul önként. Nem csak a gárdisták lelkivilágát nem értem, de a munkásőrökét, önkéntes rendőrökét sem tudtam felérni ésszel soha. Kicsi a pöcs? Nincs elég önbizalom? Mit nem tudsz megtenni utcai ruhában, amit a mikor milyen színű játszótéri gyakorlóban igen? Szellemi felfrissülést jelent valakinek parancsra vigyázzba merevedve jelszavakat skandálni és szalutálni? Addig nincs bajom a gárdistákkal sem, amíg Kovács Béla azt mondja Tóth Beléndeknek, hogy gyere öcsém, őrizzünk hagyományt, takarítsunk ki régi temetőket, állítsunk keresztet vagy tudja tököm még mit, oszt'an a nap végén igyunk meg egy pálinkát mind a 64 vármegye egészségére, közben értekezzünk a sumér rokonságról a plafonról lógó gumiturul alatt. Ha ez jobban meg Jobbikos pólóban, vegyék fel. Vegyék fel akkor is, mikor a rászorulóknak mennek segíteni homokzsákot pakolni, és senki egy szóval ne illesse őket ezért.
De a militáns ostobáskodásra mi szükség van? Addig világos, hogy ki kellett próbálni mit szól most a nagytestvér, mikor nem kuncoghat a háttérben azon, ahogy a szocik elviszik a balhét a rendőri fellépésért. Meg is kapták az értékelést, miszerint a világon semmi sem változott, Pintér rendőrsége most bizonyította be. Nyilván szó nélkül kellett volna elmenniük a 74 letartóztatott embertől begyűjtött gázriasztó fegyverek, fegyverutánzatok, rohamsisakok mellett, és tűrniük kellett volna az üveggel dobálást is. Ilyenkor azt érzem, ezek az emberek nem ugyanazok, akik a gátakon mellig sárban védtek településeket, emberi életeket és mások vagyonát. Őket nyugodtan nevezhetjük hazafiaknak, de hozzájuk mérve "ezeket" uniformisba bújt díszbarmoknak.
Addig Vona mondandóját is értettem, amíg a Fidesz médiapolitikáját, a kötelező nyilatkozatkitételt kritizálta, és az elmaradni látszó számonkérést hiányolta. Bejelentette, hogy jobbikos parlamenti képviselők határozati indítványt nyújtanak be. No, próbáljuk meg kitalálni, mi élvez prioritást a Jobbik szerint:
- A Fidesz káderpolitikája elleni tiltakozás?
- A tény, hogy 29 pontunk ugyan van, de elkezdve semmi sincs belőle?
- A szívügyként kezelt devizahitelesek megmentése, a kilakoltatások megszüntetése?
- A Jobbikos nemzetbiztonságiak által kifogásolt képviselők védelme?
Egy frászt!
Szerintük a parlament képviselőinek határozatban kell(ene) elítélniük a gázai népírtást.
Vagyis a jóízű zsidózásnál már megint nincs semmi fontosabb. Itthon minden fasza, egészen gázáig kell menni egy kis teendőért, hogy tápanyag legyen a magyar parlament második legnagyobb ellenzéki frakciójának. Gábor behisztizett a házioltár előtt, mert a kötelező nyilatkozat leszorította kedvenc Müller Niki: Újratöltve 3 plakátját a nappali faláról. Kivitte hát embereit az utcára, és a Pintérőrség tesztelésével eresztette ki a gőzt.
Vasárnapi nemzeti matiné Jobbik Gárdista módra. Mit lehet erre mondani?
Szebb jövőt!