Az MSZP megújul, átalakul, frissül, új baloldalt formáz, szembenéz és felismer, vezekel, konzekvenciát von le. Lassan harmadik hónapja. Igaz is, minek kapkodni, öreg ember nem gyorsvonat, ennyi idősen az ember is lassan épül föl a traumából. Ők mélyről építkeznek - mondják, annyira mélyről, hogy az aktivisták még most is ásnak sártekénk középpontja felé. Nehezen találják azt a magot, amiből új hajtás sarjad ha gondosan öntözik.Tanulmányt írtak eleget már az elmúlt évekről, gyurcsányi röpiratok és Mesterházy dolgozatok röpködtek szerte szét, de most ünnepélyesen megígérték, ezúttal istenuccse megújulnak.
Kitalálod mi a szocialista frissesség első jele? Nem, kivételesen nem az alkalom, mikor Kovács Pinológus bedobja az első kék tablettát a reggeli kávé mellé. Önkritikus beszámolót írtak, a ne is számoljuk hányadikat. Mélyedjünk el benne, és értelmezzük az olvasottakat emlékeink és habitusunk szerint.Már a felütés is erős:

"A Gyurcsány Ferenc lemondása után, nagyjából egy éve megválasztott MSZP-elnökségnek a kitűzött feladatokból leginkább a felelős kormányzás stabil politikai hátterét sikerült biztosítania"
Izé...ez a stabil háttér nem úgy volt egészen véletlenül, hogy Bajnai az orrotok alá tolta a passzust, amiben írásba kellett adni a támogatást? Mert pontosan tudta, hogy a szavazatvesztéstől majrézó pártvezetés az első pillanatban kihátrál mögüle is, ahogy valami csúnya megszorításról kezd beszélni. Megtettétek ezt 2008 ősze és 2009 tavasza közt több, mint elégszer, az elpártoló nyugdíjasok nagyobb rettegést okoztak, mint maga a válság. Amit érdemben nem kezelt senki. Vagyis ez a "mi önként is büszkén támogattuk a felelős kormányzást" lózung akkora ordas füllentés, hogy az önkritika hitelességét el is intéztétek az első két mondattal. Szokás szerint.De nézzük tovább, ez csak a bemelegítés volt:

"a társadalmi többség kialakításában, új szövetségesek találásában az MSZP sikertelennek bizonyult. A magukat az MSZP-vel szemben definiáló kispártok aktivizálódásával a politikai színtéren is magára maradt."
Meg kell a szívnek szakadni. Talán nem kellett volna az azonosulni nem akaró kispártok szlogenjét és logóját lenyúlni, mikor kérésetek ellenére sem léptek veletek frigyre. Lehetett volna tisztességesen, nem lopásra és megtévesztésre alapozva kampányolni. Akkor talán most sem volnátok abban a helyzetben, hogy ismét nektek kell letérdelni, és szövetségért esedezni.
 

"Kiütköztek a sokáig elhanyagolt belső problémák: az aktivisták és a választók elöregedése, a civil kapcsolatok gyengülése (.....) Több helyi és megyei szervezetben is "állóháború" alakult ki a különböző elképzelésű vagy egyszerűen ambíciójú csoportok között."
A civil kapcsolatokat valóban sikeresen gyengítettétek. Ahogy az aktivisták és szimpatizánsok is rohadtul unják már a maradék koncon való marakodást. Az arrogáns mentalitást, amivel a saját hangotokon kívül nem hallotok meg senkit és semmit.

Pedig volt üzenet a zűrből. Amire figyelni lehetett volna. De ki a kókadt péniszt érdekel mi van a végeken robotolókkal, mikor a választók ilyen messzire rúgták a húsosfazekat nekifutásból? Legalább most olvassátok el, az egy sokkal őszintébb és önkritikusabb írás a tiéteknél!

"a párttagság többsége az elnökségtől várta a korrupciós gyanúk eloszlatását, a párt megtisztítását"Helyette megkapták Lendvai Ildikó dörgedelmét, hogy mindenkit feljelent a picsába, ha az emeszpét báncsa'! Ez a Hagyó ügy bonyolódása után maga volt a kesztyű nélküli szarpofozás. A fővárosi vezetés fele a sitten rohad, de ha úgy teszünk mintha nem történne semmi, ha nem beszélünk róla akkor ügy nincs is. Most meg fejünket fogja óbégatunk, hogy ójaj mi szegények, a korrupció belepett minket teljesen, ez a hülye Wieszt is eladta magát rongyos kétmillióért!
 

Milyen önkritika az, ha egy párt még mindig nem látja, mennyire felesleges és hiteltelen volt Gyurcsányt izmozásra noszogatni őszöd utáni lemondás helyett? De Karizmatikus Ferenc elvesztése nagyobb pánikot okozott, mint az utcai székházgyújtó haknik. Ő volt az aduász aki megfingatta Viktort, akinek gesztusain ugyan hahotáznak a halandók, de megszólalásaitól mindig ideges tikkelésbe kezdenek százból százszor a Fideszben, üzembiztosan.
 

Ő az egyetlen, akinek "kibaszott jó" blogbejegyzéseit általános röhögés helyett hörgés követi még ma is. Pótolni nem sikerült a vérszegény Mesterházyval, aki egy tüdőbeteg szúnyog hatékonyságával igyekezett helytállni. A párt nélküle fejetlen és súlytalan lett, és az érdekcsoportok harcaitól varrás mentén reped. Szili Katalin már-már odáig merészkedett, hogy a nagy függetlenségben alapított Szövetség a Jövőért Mozgalommal az emeszpé belső ellenzékéből ellenfelévé kíván válni. Vagy nem, mert a szervezkedés cáfolata is megjelent már.
Egykori házelnök asszonyunk ezt is jellegzetes szoci módra intézte. Valami feltételes reflex lehet ez náluk, vagy nettó harc a biztos pozícióért. Szili úgy önállósult, hogy nem önállósult. A párttagságot és a listáról szerzett mandátumot nem gondolta visszaadni addig, amíg a mozgalom helyzete nem elég tuti. Klasszikus szocialista szerelmi háromszög tanúi vagyunk.

Amíg ezek a dolgok így állnak, ne beszéljetek se megújulásról, se tisztújításról. A mélyről indulás olyan jól sikerült, hogy az elnökjelölt Mesterházy Jobbnemvolt Attila mögé Pinológus László és Juhász Ferenc aspirál az alelnöki pozíciókra. Ez ám a gyökeres változás, a friss fiatal hajtás a pártlegelőn. Már csak Lendvainak adjatok valami kommunikációs igazgatói tisztet, és vissza is értünk a zongorához.

Majd csak eljátszanak Orbán Viktor magyahangjával, Nemzeti Trubadúr Péterrel a következő négy évben.