Foci VB lázban ég az ország. De talán nem haszontalan figyelni más sportágakat is.
Pláne, ha a focival ellentétben igazi bravúrt vagyunk képesek elérni, hihetetlen körülmények között.

A magyar férfi kézilabda válogatott 2 gólos hátrányban várta Szlovénia legjobbjait ma a veszprémi arénában. Tét a VB részvétel kiharcolása volt, ahonnan az olimpiai kvalifikációt lehet megszerezni.
Idén második alkalommal harcoltunk meg a szlovénekkel. A jégkorong divízió I. vb-t elvesztettük ellenük, és ők jutottak megérdemelten az A csoportba. Játékosainkban nyilván nem ezek a gondolatok játszották a főszerepet, de bennünk szurkolókban azért ott motoszkált a visszavágás igénye.

Tudtuk, hogy nem lesz könnyű. De, hogy mennyire nem, arról álmodni sem mertünk. A szoros első félidő után játékosaink fejben bent maradtak az öltözőben, és a második félidő első hat perce után elúszni látszott minden. Az ellenfél vezetett 5 góllal, amihez hozzá jött a kint kapott kétgólos hátrány. De Iváncsik Gergő, az újonc Nagy Kornél, a zseniálisat harcoló Eklemovics és Fazekas Nándi hátára vette a csapatot. Olyat tettek a srácok, ami példa értékű harcosságból és tartásból.
Körmüket szaggatva, fogcsikorgatva visszahozták a csapatot a meccsbe, előbb egyenlítéssel, majd az összesített eredmény egalizálásával, és végül az egy, mindent eldöntő gól megszerzésével. És ami a legfontosabb, ezt az előnyt az utolsó másfél percben emberhátrányban is megtartották. A szlovének mindent megpróbáltak, az utolsó fél percben a kapust is lehozták a dupla előny kedvéért.

De ma ez sem volt elég a magyarokkal szemben!

Nekünk nézőknek talán, ha minden másodikat verte a szívünk, perceket töltöttünk el légvétel nélkül, és amikor levegőhöz jutottunk is ordítva biztattuk a mieinket. Így abszolút érthető, hogy a lefújás pillanatában agyi oxigénhiányos eufóriában ünnepelt mindenki. Játékosok a pályán, nézők a lelátón és a tévé előtt.

Gratulálunk a csapatnak a tartásért, köszönjük ezt az élményt a kitartásról és az akarat diadaláról!