Az Orbán kormány tegnap rám cáfolt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy csattanósan. Amíg éjjel az index cikkét mankóként használva adólufi pukkanást képzelegtem, addig ők szorgos hangyák módjára összehordtak 29 megvalósítandó pontot. Ha a pofámat jártatni nem kínos, akkor nem lehet kínos az sem, hogy beismerjem: az adócsökkentést illetően tévedtem, mert lesz.

Igaz nem azonnali, nem nagyarányú, de lesz. A vicc az egészben az, hogy ha a népvidámító sallangokat lehámozzuk róla, akkor a lényegét tekintve nagyjából elfogadható az akcióterv. A számomra legfontosabb kritériumot, a hiánycél alakulását tartották szem előtt. Ugathatjuk a holdat azt kiabálva, hogy ez Bajnai útja, vagy az IMF-é, ettől a tény nem változik: elemi érdekünk a hiánycél betartása. Mindegy ki teszi, milyen ruha van rajta, csak csinálja. Egyszerűsödés, egykulcsos adó, társasági adó korrigálás, a közszféra rendbetétele, a végkielégítések és titoktartási pénzek adóztatása mind rendben van. De azért nem én lennék, ha nem szólalna meg bennem a vérgeci, mikor az egykulcsos adóra bólogatok:

-Tessék mondani, az oligarcha faktorral mi lesz?

Értem, hogy támogassuk a középosztályt ahogy lehet, de amíg a minimálbéresek szívnak így, addig a Csányisanyik a megkeresett nettó milliárdok után csak fele adót fognak fizetni. Nem kellett volna legalább egy X millió a tizediken záradékot tenni a tervezetbe értékhatárként, ami fölött azért illendő módon kelljen az adót megfizetni? Nekem nem baj, hogy ez a pakk nem is hasonlít a választási ígéretekhez, és a kormányprogram nevű irathoz sincs túl sok köze, de a szavazóknak bizonyára furcsa lesz egy olyan oligarchák elleni hadjárat, aminek fő fegyvere a jutalmazás.

A kormány bizonyította, hogy igenis fontos számukra a hagyomány. Ápolják és tisztelik, most pedig törvénybe is iktatják a magyarok legősibb tézisét, miszerint: amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is. Lehetőleg otthon, házilag. Na ebből lesz ám nagy össznépi vidámság országszerte. Pálffy István a szó és borvirágok felkent papja mondta nemrég, hogy keresztényi megvilágosodása közben álmot látott: egy hosszú nyakú pálinkás üveg a Jóisten hangján szólt hozzá: -Te Pityu! Soha nem leszek én már hungarikum, mézes-bodzás mangalica ízben?
Mire Pista ellegyezte az orrába fészkelő muslicákat és azt mondta: dehonnem leszel ides galambom! Akkora hungarikum leszel, hogy főzdelátogatásokat fogunk rendezni olasz nyugdíjasoknak Magdi anyus vezetésével. Megmutatjuk a limoncsellót szopogató taljánoknak, hol lakik a magyar hányás! Izé. Csárdás.

No, ha már ropunk kettőt jobbra kettőt balra, akkor említsünk meg egy fura átmeneti amnéziát, ami Legkedveltebb Kormányfőnket sújtja. Nem, most nem a Kósával folytatott hiúsági párbajra gondolok. Bár vicces, ahogy Orbán sértett önérzetébe gyalogolnak a Kósázással újra és újra. Ha fel akarják bosszantani, akkor csak megpöccintik a körme alá fúródott tüskét. Ma is akut tikkelésbe kezdett, mikor előkerült a téma. Halálra frusztrálja magát a 2006-os választások után utódjaként emlegetett Lalival, nem érti, hogy reagálhat a pénzpiac egy "nem kormányzati ember" szavaira, mikor ő maga is éppen beszélt.

Érdekes, hogy a Barrosoval folytatott beszéd tényére emlékszik, a tartalmára meg nem. Ma így nyilatkozott Vona Gábor kérdezősködésére az államadósság újratárgyalásával kapcsolatban:

"Az államadóság újratárgyalásával kapcsolatban semmi jóval nem tudom biztatni azokat, akik erre akarnak biztatni. Ellentétes a magyar állampolgárok érdekeivel az adósság átütemezésére vonatkozó bármilyen javaslat. Arra kérem önöket, hogy ezt a kérdést ne hozzák elő, mert ez kárt fog okozni Magyarország minden polgárának"Höhh! Mikor is volt, hogy ő maga próbálkozott az államadósság újratárgyalásával Barrosoval? Még nincs egy hete, ugye? No lám, ilyen gyorsan változik meg a világ! Alig pislantunk ötöt-hatot, és a hiánycél növeléséért kunyizó lovag egyszerre a megtakarítások apostola lesz. Ami nem baj, sőt, csak ha letagadjuk hülyén nézünk ki lángpallossal a kezünkben a három százalék felé vezető úton.

Lehet az elmúlt hetet magyarázni ezerképpen. De önmagatokat cáfoljátok az akciócsomaggal. Ha meg tudtok csinálni egy elfogadható, valamire mutató tervet úgy, hogy az adócsökkentésen vitustáncot járó választóitok is jól laknak, meg a magamfajta gazdasági racionalizmusért szájaló is csöndesebben morog, akkor minek ehhez a népszínház?

Ezzel kellett volna kezdeni egy hete. Magatoknak a gecinagy égést, nekünk meg némi készpénz és kihullott hajszálat spóroltatok volna meg vele.
Minimum.