A kommunizmus szelleme megint itt leng köztünk. A régen volt világ egyszervolt eszméjét megidézték ismét a honi kerekasztal lovagjai. Pedig elnyugodott, egykor rémisztő hangja thürmeri vernyogássá silányult, s eszünkbe sem jutna talán soha komolyan, ha képesek lennénk nem piszkálni a sziklát, ami alá rejtettük egykor.

De a magyar mazochizmus határtalan. Mint önkéntes fájdalomszakkör úgy vakargatjuk magunkon a begyógyult sebeket, amíg egy rohadt nagy és gennyes tályog nem lesz belőle. Pedig volna más dolgunk éppen elég.

Alakuló kormányunk BTK módosító csomagjának része a kommunizmustagadás betiltása. Mintha ez volna a közbeszéd mindennapos tárgya, úgy kívánják a törvény teljes szigorával szankcionálni.
Reméltem, hogy az új kormány esetleg felnőttként kezel minket választókat, és a holokauszt tagadós bohóckodás eltörlését eszközli, ha már muszáj piszkálni valamit. De nem. Helyette betiltják a kommunizmustagadást is, mert indoklásuk szerint a két világpusztító rendszer bűneinek nyilvános tagadása bűn, ezért három évig terjedő kóterutalvánnyal honorálják.

Minek ez? Mi fog változni azzal, ha korlátozzuk az emberek véleményszabadságát? A történelem nem fog, a holokauszt sem radírozódik ki belőle attól, ha páran vitatni merik. Ahogy a kommunizmus címén elkövetett népirtások sem fognak más színben feltűnni a ténytől, hogy Thürmer Gyula mást gondol róluk, mint mondjuk Balsai István. Arról nem beszélve, hogy a pillanatnyilag érvényes Alkotmányunk kimondja:

61.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. 

Ez nem fontos? Vagy véleménye mindenkinek lehet, de ha nyilvánosan hangoztatja, akkor jegyet tép a fingófára? Egy alkotmányossági normakontroll eredményére már a holo'tagadás balhé idején is kíváncsi lettem volna. De arra talán méginkább, hogy az a Petőfi nevű és társasága mit gondolna az általuk kivívott véleményszabadság megnyirbálásáról? Azt a forradalmat nem papírra tollal, nem szavazófülkékben írták. Ha már a Nagy Népi Beszédben a "legyen béke, szabadság és egyetértés" kitételt lemásoltuk a tizenkét pontjuk fejlécéből, akkor nem volna illő a szellemiséget is követni?

A dogmatizálás és a kriminalizálás nem jelképes üzenet. Ez még a kommunizmus szellemének megvesszőzésétől is szánalmasabb populista állatság. Emlékszünk még, ugye? Nem volt az olyan régen, mikor Kerényi Imre és Szörényi Levente bábjátéka alatt tüntették ki Bayer Zsoltot - akarom mondani az ötös(!!) számú párttagkönyv tulajdonosát - a Szabadság díjjal. Legalább ennyire vicces volna, ha a kommunizmus utolsó élő bástyájának egyike, maga Fidel a Harcos üzenne vissza a Fidesznek: