Anyám szorgos, dolgos fajta, mindig figyel mindenre, igyekszik a lehető legjobbat kihozni a családjának. Régóta nyugdíjas, nem költ semmi feleslegesre, nem is teheti, nem volt rendőr/határőr/párttitkár, kicsi a nyugdíja. Abból a kicsiből azért mindig félretesz, magának, nekem. Úgy érzi ha odakerül (remélem minél később) a halálával ne legyen terhünkre, ő minden költségre gondol. Nem pénzügyi szakember, azt a kis pénzt bankban tartja.

Csak hát az a geci bank, azok a mocskos zsidók hihetetlen alacsony kamatot fizetnek, igaz legalább biztonságban a pénze. Persze a bank nem éri be ennyivel, képzeljétek, azok a szemetek a pénzt forgatják, mondják kihelyezik, kamatra. És amilyen rabló banda magas kamatra. Persze van segítség.

Egyszeri fémmunkás, a nép egyszerű de nagyszerű fia nagyobb lakásba költözött. Ideje volt a gyerekek már nagyok, nem fértek a két szobásban. Azt hitelre vették, még ki se fizették de már kellett a nagyobb, ez érthető. Sok gyerek, sok kerék, sok szoba. Emlékszünk? Hát nekik is jár, na. Megoldották okosba, úgy vadásztak rájuk a bankok, akikvisszahívnak, sőt házhoz jönnek mikor úgy hozza a szükség. Az üzlet nyélbe üttetett, mindenki boldog. Igaz nőtt a havi teher de nem számít, élünk mint hal a vízben, a tücsök se csinálja jobban. Kannás bor, napi két doboz cigi/fő, pörkölt és banánpuding, egyszer élünk. Gyerekeknek új nájki, bőrdzseki, mikor mi kell, mire van igény. A fizetés csak szűkösen bírta, de arra vannak az okos hitelek. Nagyobb a lakás, jobban terhelhető. Még szerencse. Mozogni se kell, van hitelkeret a kártyaszámlán is, nincs vele munka automatikusan kezeli az az áldott bank.

Mindezzel semmi gond, mondom szép az élet, egészen addig amíg van munka. Hát, apjuknak már nincs. Már jó ideje nincs. A lecsúszás elkerülhetetlen, ráadásul gyorsan vált kellemetlen ónos esőből lavinába. Képzavar? Nem, nem hinném.

Polgárunk életét eddig más finanszírozta, most elért arra a pontra, hogy nincs tovább. Közös költséget már évek óta nem fizet, a vízdíját a lépcsőház perkálja, abból a közös költségből, amit az érintett (mint írtam) nem fizet. Ez is egyfajta szolidaritás. Igaz a vízmű simán lekapcsolja az egész lépcsőházat egyetlen nemfizető miatt is, hisz joga van hozzá. Kicsit kínos már ilyenkor a segítőkész mosoly. Finisbe ért az előadás, már a lakás úszik. 

Kérdés kinek a lakása? Polgárunk kifizette ugyan, de nem saját pénzéből, jelzálog van rajta. A lakás tehát nem az övé. A bank persze mocskos szemét, mert ragaszkodik a pénzéhez illetve anyám pénzéhez, hisz azt adta kölcsön emberünknek. A megoldás, mivel nincs más, elárverezik a lakást, abból talán jön vissza valami, ami csökkenti a buktát. Hisz a banknak kamatot kell fizetni anyámnak, mivel ő adta a banknak, használatra. Ha elárverezik a lakást a hősünk mehet a híd alá, gyerekestül, lcd tévével, nájkival, mindennel ami belefér a spar elől lopott bevásárlókocsiba.

No, ilyet nem lehet, mondta maga Matolcsy, hisz ez 'erkölcsi kérdés'. 

Magyarország nem lehet olyan hely, hogy bárki elveszítse otthonát. Ezt erkölcsi kérdésként kezelem

Hát a lófaszt. Akár Matolcsy úr seggébe is. Ez nem a kánaán, legjobb formájában is épp csak a legvidámabb barakk címet kapta. Ez egy összebarmolt, alaposan leharcolt, szétlopott ország, amit egy összeszorított fogú kisebbség tart el, cirka 1.8 millió adófizető. Ez már nem az az ország, ahol akár ideiglenes is lehet más faszával verni a csalánt. Ha Matolcsy úr kisegíti saját zsebből a bedőlt hiteleseket, ám tegye. Ha bárki aki segíteni akar nekik -saját zsebből- hát tegye.

Viszont felhívom Matolcsy úr figyelmét arra az apró tényre, hogy nem erre kapott felhatalmazást, ha a költségvetésből, azaz az én adómból (is) teszi, ez gyakorlatilag bűncselekmény, továbbra is ellopják a jövőmet.

Egyrészt az adós nemhogy más kárán, még a magáén sem tanul. Illetve dehogynem, még jobban rögzül benne, hogy csak hegedülni kell, majd lesz lóvé, majd segít az állam. Másrészt meggyőz engem, hogy ne fizessek adót, mert felesleges, úgyis a tücsöknek megy. Harmadrészt meggyőzi a takarékoskodókat, hogy a hangya sosem győz, igaz nem is jut el ciprusra nyaralni.

Nyugalmas nyári estéken újra hallhatjuk a tücsköket, végül is zenélni jól tudnak