Vannak emberek, akiknek sosem elég, akikben nem pihen a segítő szándék. Meg vannak azok a beteg gyerekek, akik örülnek minden megélt pillanatnak.
A Magyar Jégkorong Szövetség Dobj egy macit! -kezdeményezéséről már szóltunk itt.
http://varanus.blog.hu/2010/04/01/dobj_egy_macit_2010
Tegnap Balassagyarmaton járt a társaság, Péter Emese ötletgazda vezetésével. Nem fűzök ehhez semmit, nézzétek meg a videót. Csak egy tanács: készítsetek zsepit, kelleni fog.
Nem tudom megállni, hogy a videó készítőjének kommentárját ide ne másoljam:
Megjegyzés a tegnaphoz...soha életemben nem láttam ilyen szemeket, amilyenek ebben a videóban is benne vannak. Volt egy kisbaba, aki már attól boldogan mosolygott, hogy oda sem nézett, csak megtapogatta álmában a macit.
Párszor megnéztem, mosolyogtam, sírtam, büszke vagyok rátok és köszönöm, hogy ott lehettem. Emesének pedig jár minden napra egy plüssmajom :-))) ezért a sok maciért.
Eltévedni meg úgyis szeretek, mehetünk máskor is :-))) Bármiben szívesen segítek, ha szükség van rám.
Kell ehhez fűzni bármit, egy KÖSZÖNJÜK ! -ön kívül?
