A húsvéti csöndeskedés után beindult a Vatikán pedofil ügyeit firtató gépezet megint.
Előbb a belgiumi Brugge püspöke, Roger Vangheluwe vitt be egy gyomrost azt anyaszentegyháznak levelével, amiben bevallotta:
"Mielőtt püspök lettem és egy kis idővel azután is, szexuálisan molesztáltam egy fiatal fiút, aki közel áll hozzám"
A püspök úr elismerte, áldozata kiskorú volt mikor a szexuális zaklatások érték. Lemondott, lemondását elfogadták. Bár kollégái megjegyezték, emberünk nagyvonalú, dinamikus személyiség, és jó testvér. Hurrá. Szerencse, hogy ez a jellemóriás csak pedofil, egyébként meg szent. Mindjárt árnyaltabb a kép, ha ezt tudjuk. Ő maga mélyen megrendült, lelkiismerete nem hagyta eddig sem nyugodni. Úgy érezte tettéért méltó büntetés jár neki, ezért vezekelni próbált: írt egy bocsánat kérő levelet. Meg gondolom dobott pár miatyánkot csak úgy dinamikusan be a püspök süveg alá ráadásnak.
A következő csapás Amerikából érkezett, és gyomros helyett kiütési pontra ment. A 200 gyereket molesztáló Murphy atya egyik áldozata beperelte magát XVI. Benedek pápát. A jóember megunta, hogy csak írogat a Vatikánnak időről időre, de le sem szarják. A megkeresésére egy válasz nem sok, annyi gesztus sem érkezett. No, most Ratzinger mehet a bíróságra válaszolgatni, meg a pedofil ügyek összegyűjtött vizsgálati anyagait bemutatni. Már ha léteznek egyáltalán ilyenek, ha vizsgáltak ők egyszer is bármit. Könnyen lehet, hogy a svájci gárdisták most szövegezik őket serényen a Vatikán alagsorában. A férfi ügyvédje hangsúlyozta: védence nem pénzt akar. Hanem, hogy a Vatikán álljon elő az igazsággal, és iratokkal támassza alá állítólagos, következményekkel soha nem járó vizsgálatait, és mutassák be az ezekben feltárt elvileg létező bizonyítékokat.
Azt gondolom a lecke föl van ezzel adva rendesen. Benji pápa éppen kipihente volna az esetek okozta akut agyérgörcsöt, mikor ismét jöttek, kopogtattak, besúgtak a résnyire nyitott ajtón: -nagyon nagy baj van! Hazád fiai eldobják hitüket, kilépnek az egyházból!
-Mikor?! -horkant föl Benji pápa sebzett vadkan módjára, mire a jelentő leintette: -nem az a kérdés, hogy mikor, hanem, hogy mennyien!
Németországban a katolikus hívek nem kérnek ebből a színjátékból tovább. A Forsa intézet felmérése szerint a németek 23%-a mérlegeli az egyháztól való elszakadást a gyermekbántalmazási ügyek miatt. Pedig ha ők mennek, automatikusan viszik a pénzüket is, hehe. Németországban az egyházak tagjai egyházadót kötelesek fizetni. Ez a mindenkori jövedelemadójuk 8-9%, és az állam gondoskodik a beszedéséről. A német katolikus egyház bevételének 70% teszi ki az összeg, aminek drasztikus csökkenése jókora riadalommal jár. Pláne, ha vérszemet kap a többi, jelenleg még kilépni nem szándékozó tag is, mert a csordaszellem kötelez.
Ez már itt mély, a legsötétebb bugyor, ahonnan a béka segge csak egy zöld derengés a sztatoszférában.
Ha belegondolunk, a római katolikusok még a cölibátus intézményének felállítására is képesek voltak az egyházi vagyon mentése érdekében, akkor vajon mi következik most, mikor már nem az egyház nem nagyon erőltetett jó híre, hanem anyagi javai forognak kockán? Előveszik gyorsan az inkvizíció intézményét, és végre eretneknek kiáltják ki az összes papnak nem való szexuális bűnözőt? A szokásjog szerint példás büntetést kapnak, mondjuk egy életlen feszülettel kasztrálják őket a Szent Péter téren, karácsony másnapján.
Tetszik vagy sem, a Vatikánnak és a pápának szembe kell néznie a valósággal. A mismásolás és a gyerekek szabad vegzálásának kora lejárt. Az emberek unják a gyerekeiket molesztáló szentemberek ájtatoskodását, a véd és dacszövetséget, amivel igyekeztek egymást megvédeni a világi hatalom felelősségre vonásától. Talán azt is megérjük egyszer, hogy betartják a saját törvényeiket. Mert igen, van nekik sajátjuk. A kánonjog pontosan meghatározza, mit lehet, és mit nem. Ezért vannak ellehetetlenítve a hívőkért normális keretek között tenni kívánó papok is. Mert mi indulatból általánosítunk, nekik meg a történtek után erkölcsi alapjuk nincs tiltakozni.
Fura egy vallás az, ahol a bűnösöket az ártatlanok rovására védik az elöljárók.
Ők pont annyira nem számítanak ebben a gusztustalan történetben, ahogy a gyerekek sem számítottak.
Bárányok ők, akiket feláldoztak a szexuális deviancia oltárán.
