Az egykori rendszerváltó SZDSZ-t is azzal jellemezhetjük, amivel a természet által arcberendezésükben kihívásokkal küzdő embereket szokás: jó áll neki a távolság. Minél nagyobb a közélet sűrűjétől való távolodás, annál jobb helyen vannak. Se a liberális, se a konzervatív szavazók nem kérnek már a formációból. Ezért nem igazán értettem, vajon mi tartott az első forduló után kilenc napig Retkes Attilának, hogy mérlegelje a helyzetüket. Nyilván jó alaposan át kellett gondolni a semmit. Gondosan elosztva, feldarabolva a nagy semmi sok apró, mégis tömegnek látszó semmit eredményez. A látszatra meg ügyelni kell, ugye.

Ez sikerült, többé kevésbé. Retkes szerint újjá kell építeni a szadistákat, föl kell mérni a tagságot, új tisztségviselőket kell választani. Ez náluk nem lesz nehéz. A stabil tagok mellette Demszky és Ikvai-Szabó, meg esetleg Horn Gábort lehet megkérdezni, mit gondol a tagságáról. Ez nem biztos, hogy rossz. Legalább a küldöttgyűlés elfér egy lakótelepi garzon konyhájában, a Gizella utcai pártközpontot áttelepíthetik a Déli pályaudvar restijébe. Ott mégis közelebb lesznek a választókhoz, mint eddig bármikor. Állami támogatás helyett néha a nosztalgiára vágyók meghívják őket egy sör-virslire, közben ábrándozhatnak a régvolt szép napokról, meg a rendszerváltók örökségéről. Az asztalukra lecsapódó párába rajzolgathatják az új logó terveit, elmélkedhetnek a világ borzalmain a Mesterházy Ernőről szóló cikkek fölött.

Nagyjából ez a jövőképük. Retkes mégis olyan komolyan veszi magát és a pártot, hogy ekkora hülyeség is kiszalad a száján:

"Az SZDSZ a második fordulóban egyetlen pártot sem támogat"

Nabazz! Hallani vélem a megkönnyebbülést minden állva maradt oldalon. Eddig nem egymástól, túlhatalomtól rettegtek igazán, hanem a szadisták támogatásától. Üzembiztosan a kedvencek temetőjében végezte mindenki, akire rámosolygott bármelyik szadista fővezér.

De a veszély elhárult, mehetnek a hálaimától csöpögő táviratok Retkes Attilának. Igaz, a tagok és a támogatók már annyian sincsenek, ahány ingatlanja van még a szervezetnek, de a szadi barátság török átok az utóbbi időben. Egyszer talán a felismerésig is eljutnak, és mérlegelik Horn Gábor örökbecsűjét:

"Azt mondták srácok, hogy menjünk a picsába...."