Álmosan, húsvéti sonkától hányásig lakva indult a kampány utolsó hete. Nyakó István a szájmenéstudományok kandidátusa is csak annyit nyökögött nekünk, hogy biz' a Kósa Lali egy keménytökű faszagyerek. Ő olyat is mer, amit a főnöke nem: vitázni az ellenséggel.

Gyönyörű elismerés ez a szájzugba száradt főtt tojás morzsák fújásával megszínesített félmondat Mintaváros polgármesterének. Kósa a mennybe megy - gondolhatnánk, pedig ő attól félhet, inkább a levesbe, ha rosszul sül el a verbális attak. Geszti szófordulatával élve: a probléma lesz ő, és nem a megoldás.
Valakinek pedig beszélni kell, mert a helyzet több, mint kínos. Egyrészt a választópolgár várja 8 konstruktívnak nem nevezhető ellenzékiség után, hogy az annyira várt megváltó félisten mond végre valamit. Másrészt az ellenfelek pontosan tudják, Orbánnak nem erőssége a nyilvános vitatkozás. A retorikai képessége kimerül a kinyilatkoztatásokban - ezt faszául nyomja, ismerjük el - de a konfrontálódás szemtől szembe az teljesen más tészta. Ott emberek ugatnak közbe, feszegetnek kínos kérdéseket, amire az otthon izgalmukban fotelkarfát szálkásra karmoló választók érdemi válaszokat várnak.

Kell ez? Dehogy kell.

Nyelvében él a nemzet, bár nyelvével még senki nem nemzett -tartja a mondás, és igazat adhatunk a tartalomnak. Fideszéknek is jobbára az elkúrás sikerült nemzés helyett. Ilyen idő tájt szokott felrémleni egyes megátalkodott szavazókban a kötélen lógó szinglihordák képe, és vigyorogva várják most is, miként fog Orbán kimászni a slamasztikából. Miközben a beszéd és vita hevében elejtett konkrétumok szavazatvesztő hatásától rettegnek, addig nem számolnak az Orbán Fidesze iránt vak hittel nem bíró bizonytalanokkal. Azokkal, akik változást akarnak, szándékuk kinyilatkoztatásával nyomják fölfelé a közvéleménykutatási mutatókat, de józanságuk nem engedi kitölteni a biankó csekket, majd hozomra. Őket szokás bujkáló szavazóknak emlegetni, ők hátráltak ki a két utolsó alkalommal is a Fidesz mögül. Miből gondoljátok, hogy ez most majd másképp lesz, ha nem mondotok nekik semmit? Ők látják, hogy a Bajnai kormány megfogta a lejtőn zuhanó országot a szakadék előtt, látják a forint kondiját, olvassák a külföldi elemzők értékeléseit, és sokkal inkább hiszik el ezeket, mint a csontvázpropagandát. Nekik nem elég a csend. Számukra nem opció egy vitaképtelen, a konfrontáció hiányával gyengeséget mutató, (be)szaró galamb módjára totyogó miniszterelnök.

Ezért azt gondolom, Orbán Viktor kétharmados álmait dédelgetve sokkal jobban járna, ha erőt venne magán. Tudom, ezek mind az apokalipszis lovasai, akik dögvészt, halált és éhínséget hoznának ránk. De egy fotel alatt rettegő kitaposott mamusz nem tudja velük szemben hitelesen a megmentő szerepét alakítani.

Itt az idő, Viktor!