Azt gondolná az egyszeri választópolgár, hogy feltörekvő, parlamentbe igyekvő politikusokban legalább nyomokban megtalálható még a skrupulus, mint zacskós virsliben a hús. De mikor olyat olvas, ami mellett  a Müller Niki és Király András közreműködésével új értelmet nyert "helóta geci" kép nem ízléstelen hányadéknak tűnik a monitoron, akkor átértékeli ezt.  Akkor már nincs kedve viccelni és poénkodni, egyszerűen szégyelli magát. Helyettük. Mindennek van/kéne legyen határa. Az országnak, és a kampány során elpukkantott fingbuboréknak is.

Az utóbbi időkben tárgyiasították a Felvidéki magyarokat. Nem embernek tekintik őket, hanem eszköznek a cél eléréséhez. Ekevasnak, amivel terep-1-ben lehet kiszántani az erdőt, mert nem számít semmi sérülés. Ha csorbul majd kalapáljuk, ha törik akkor mutogatunk, hogy ez is miattatok van.

Morvai Krisztina oldalán aktuális liblingjével Gaudi-Nagy Tamással Révkomáromban járt. Gondolom demonstrálni kellett a választások előtt pár nappal, hogy ő nem holmi tutyimutyi államfő lenne, hanem igazi turul, aki tetteiben és nem csak nevében Sólyom. Erőt kell mutatni, - mondta - és komor bikáéra emlékeztető léptekkel gyalogolt a révkomáromi Szent István szoborig. Ennyi erővel kocsival is mehettek volna, de akkor mivé lett volna a drámai színpadiasság? Üvegen keresztül nem látszik az elégedett vigyor, nem lehet smúzolni a szlovák rendőrökkel, hogy csak virágot hoztunk bácsi kérem, genyózni nem ér.
A cél teljesítve, cikkeznek a lapok, kint volt a tévé ahogy kell, Gaudival megveregették egymás vállát és kölcsönösen beírtak egymásnak egy ötöst populizmus tantárgyból. A világ is láthassa', a határon túli magyarokkal törődve van, nem anyátlan-apátlan árvák ők, mert minden magyarok legszínesebb leszbikus óvodáját álmodó ősanyja kitekintett rájuk.

Egyetlen dolog maradt ki ebből az egészből: a felvidéki magyarság. Őket nem kérdezte senki, vajon mennyire hiányzik nekik a Morvai féle színjátszó kör előadása?
A mandíneren kínai kálmán és trágár tóni vezérkommentjében ezt mondja:

"Nem ismerjük pontosan a felvidéki magyarok gondolkodását,"

Szerintem ha kicsit keresünk, akkor megismerhetjük az ő gondolkodásukat is. Írnak blogot, publicisztikát, amiben kifejtik véleményüket a Morvai-Gaudi csujogatósról:

"amire készülnek, azt úgy hívják: a kisebbségi kérdés kampánycélokra történő felhasználása. S ebben méltó társaivá lesznek Robert Ficónak és Ján Slotának, akik szintén csak kampánycélokra használják a kisebbségi kérdést, és az egész szlovmagy viszonyt, de megoldani nem akarják."

Szóval "csak" meg kéne hallani őket, mielőtt a pöcsükkel verjük el a választási csalánt. Tudom, ami nem a mi pélónk hegyét csípi az nem nekünk lesz hólyagos. Ki kell állni a határon kívüli magyarságért a mindenkori kormánynak pártállástól függetlenül. De a saját fosfelhőnket rájuk eregetni maj'mosakodtok alapon meglehetősen gusztustalan.