Budapesten, város szélén,
lakik az én Ibi néném,
ridegszívű, merevderék,
nála láttam ezt a mesét.
Őzgidácska sete suta,
rátévedt már a tévútra,
megbotlott egy nagy listába',
beletörött biz' a lába.
Panaszosan sír szegényke,
arra ballag Ibinéne,
lenéz rá és dehogy szánja,
kilöveti nagy kínjába'.
Ez, és a "szarvas szarvasnak farkasa" kínszólás jutott eszembe Csapody Miklós elköszönő posztját olvasva. A sírás fojtogatta torkomat ennyi szenvedés láttán. Szegény Miklós annyi évet feláldozott életéből értünk, a pártért, és egy (két-há-négy) rossz beszólás után máris egy vadásztársaság célpontja lett.
Hova fajul ez a kampány, ha ártatlan őzeket mészárolnak a biztos szénához jutás csalfa reményében?! Mit őzet, büszke szarvast, mert igazi nehézsúlyú agancsossá vált Miklós az elmúlt húsz évben. Posztjának megfelelően bőgött minden ősszel ahogy kezdődött az ülésszak, szórta magából az aforizmákat, mint részeg vadász a nikkelezett sörétet. Nevéhez fűződik a "megélhetési politikus" köpet, melyért hálás neki a politikusok balfaszságain röhögő utókor. Ki gondolhatta akkor, hogy önmaga is ennek a kiszólásnak lesz áldozata egyszer?
Nem akart ő egyebet, csak biztos szénát, kis kenyeret. Még négy évig. Jah, és persze képviselni minket minden létező helyen a legnagyobb elánnal, természetesen. Okos MDF tag azonban a más kárán tanul, a hülye meg a sajátján. Láthatott kilövést eleget az elmúlt hetekben is, a vadásztársaság nem lacafacázott a hamisan bégető állatkáival:
Miklós viszont hitt szilárdan kapitális minőségében. Így kell kiderülnie, hogy nem szarvasnak volt kapitális, hanem marhának. Nem volt jó ötlet ennyiszer mást gondolni néhány hét alatt. Előbb megmentette Dávid Ibolyát a fővárosi lázadóktól, aztán nem bírt ellenállni a kísértésnek, és a következő puccsban már az oldalukon harcolt. Apró gondolatmorzsaként felmerül bennem, hogy vajon mit akart képviselni az ember, akinek húsz év kevés volt pártvezetője kiismeréséhez? Vagy csúnyán túlértékelte magát a mérleg nyelve szerepében párton belül, vagy Ibolya habitusáról nincs a leghalványabb fogalma sem. Fenyegetőzéssel és zsarolással senki semmire nem vitte még az MDF-ben, Bokros is kizárólag üdítő, szabályt erősítő kivétel a zöld fosfelhőben. Sokat nem tipródtak Csapody sorsán ezúttal sem. Dávid Ibolya nemes egyszerűséggel eltörte a mérleg nyelvét, és hogy Miklós példájánál maradjunk, kilövésre ítélte:
"Én ezt így tovább nem tudom vállalni, tettem, amit tehettem" -mondta Csapody. Nagy szavak ezek. Nagy és felesleges szavak. Ha elvekről és nem kényelmes helyek egyikéről szólna a rinyálás értenélek.
Így csak a könnyeim folynak.
A röhögéstől.
