Tegnap 16:00 órakor eljött a pillanat. A pártok számára lezárult a területi listák bejelentésének időszaka. A Fidesz-MSZP-Jobbik szentháromság mind a 176 választókörzetben állított egyéni jelöltet, és az ország mind a 20 területén lehet rájuk listán is szavazni. Ezzel ők hárman nagyjából biztos résztvevői a jövő parlamentjének.
A bejutásért harcoló kis pártok közül az LMP végzett a legjobban. Kilencvenöt egyéni jelölt számára adták le az érvényesítéshez szükséges jelölőszelvényt, így valószínűleg 20 területi listát állíthatnak.
Valódi sikert értek el azzal, hogy országos szinten mindenhol választhatóak listáról. A befogott orral szavazni induló baloldaliak körében első kifogás volt az LMP-vel szemben a kidobott szavazat. Vagyis nem akarnak egy eleve esélytelen pártra szavazni, ahogy tették ezt a Centrum esetében. Ők mindenképpen a jobboldal ellen fognak voksolni, de olyan tényezőt keresnek, akit érdemben tudnak támogatni. Mert biztos kiesőre szavazatot adni annyi, mint elégedetlenséget a szélbe kiabálni. Ez lehet az LMP esélye a bejutásra. Ők jelenthetik az alternatívát a kiábrándult, de jobbra át nem szédült baloldali választók számára.
A kampány alatt lőttek néhány kapitális bakot, de esetükben került néhány említésre méltó dolog a javatokra írjuk rovatba is. Nálam ilyen a sávolyi pályaépítési beruházás visszásságainak hangsúlyozása, az állami pénzek lenyúlásának megakadályozásában való részvétel. De kedvező tapasztalataim alakultak ki általam írt poszt okán is. Kavart vihart jó nagyot, ám a szinte kötelező anyázás közben két pozitív dolog is történt. A blog történetében először fordult elő, hogy posztban megnevezett politikus "helybe jött a pofonért". Ivády Gábor volt elég tökös ehhez, és a köztünk kialakult párbeszéd -talán- hasznos volt mindkettőnk -és az olvasók- számára. De nem ő volt az egyetlen LMP prominens akivel érdemi párbeszéd és vita alakult ki. Dfcwolf személyében is olyan vitapartnerre akadtam, aki érveket sorakoztatott, véleményt kérdezett, és képes volt elfogadni az enyémet akkor is, ha sokban különbözött az övétől. Történelmi pillanat az ő nevéhez is köthető, elsőként reklamált, mikor pártját kihagytam egy fikatúrásból. No, ez sem mindennapos esemény politikai témában kommentelők között, hehe. Viccet félretéve azt gondolom, ilyen politikusokra valóban szüksége lenne az újjá alakuló parlamentnek. A párbeszédkészség és a bátorság kihalóban van a közéletben.
Az első lépést megtettétek, de a késztől még messze vagytok. A vidékfejlesztési program tartalmaz jó és támogatható elemeket, de van benne néhány jókora ködharapás is. A gazdasági program viszont semmivel több konkrétumot nem tartalmaz, mint néhány hónapja. Nekem még mindig olyan, mintha néhány utópialepkét kergető rovarkutató írta volna, nagyjából akkora hozzáértéssel. Az, hogy 2020-ra mekkora százalékot ér el a bioüzemanyagok felhasználási százaléka, mekkora legyen majd a megújuló energiahordozók részaránya, milyen szintre kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, kurvára nem érdekel. Nem, ha arról kell beszélnünk, mit eszünk majd a választások után, és azt miből tudom megvenni. Szép és nemes dolog a környezetvédelem és a zöld program, de ha csak azt hangoztatjuk erőből, akkor könnyen úgy nézhetünk ki, mint az egyszeri kvótaügyelő:
Magyarra fordítva: a kampány hátralévő részében erőlködni kellene kicsit ezen az utálatos gazdasági programon. Ne legyen olyan érzése az embernek, hogy: úgysem mi leszünk kormányon, minek szarakodni vele? Tegyetek úgy, mintha meg akarnátok győzni minket. Játszatok el a gondolattal, hogy ti fogtok kormányozni, és vetítsétek elénk a víziót miként látnátok hozzá. Legyenek konkrétumok, számok, adórendszertervek. Rövidtávon megvalósítható intézkedések, amik kifelé visznek a gödörből. Ha ez megvan, az sem baj, ha zöld élénkítésnek hívják. Az MDF már hátrányban van hozzátok képest szerkezeti felépítésben és tagságban. Viszont nekik van egy Bokrosuk, ami nektek még nincs. Találjátok meg a soraitok között, és akkor talán lesz az országban 5% racionális baloldali szavazó, akik alátok tolják azt a küszöböt.
