"Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,
Mert nincs rendében eljárásotok,
Ti a dolog végébe kaptatok,
És így tevétek már régóta mindig;
Látják, kik a multat végigtekintik.
Ki képzel olyan templomépitőt,
Ki a tornyot csinálja meg előbb?
És azt a levegőbe tolja, hogy
Ott fönn maradjon, míg majd valahogy
Alája rakja szépen a falat,
S legeslegvégül jőne az alap.
Ti vagytok ilyen mesteremberek,
Ezért ad a hon nektek kenyeret,
Ezért fizet szivének vérivel!"
Petőfi Az Országgyűléshez című versének eleje jutott eszembe, ahogy olvasom a 15-i megemlékezések történéseit. Haknit minden párt vállalt, mert ilyenkor haknizni szép, szerepelni jó. Forradalmi hevület kell a választónak, talpra magyar meg sajtószabadság, meg kell adni neki pártállás szerint. Idén a Fővárosi Trappolda Kukaborogató és Székházromboló Egyletének rendes, megszokott köztéri pantomímja elmaradt, hiába ácsorogtak szegény videonauták csőre töltött kamerákkal a hideg szélben naphosszat.
Helyette komédiások szórakoztatták a nagyérdemű publikumot. Volt aki nem akart a véletlenre bízni semmit. Az MDF rendezvényére aligha kíváncsiak 8-900 ezren, így Megmentő Lajost benyomták Hajdú Péterhez vasárnap estére. Mindent a nézettségért, és mindent a bejutásért. Elveket befociztuk a sarokba rég. Nem is értem, Hajdú, Bokros és Dávid Ibolya miért nem alapít egy nagy közös kommunát valahol az alföld közepén? Ibolya lenne az ügyvezető, Lajos a pénzügyminiszter, Petyus meg a királyi tévé minden este. Bokrosról azt hittem, ő az egyetlen komoly ember abban a gárdában. De tévedtem, lófaszt! Lajos is lemegy kutyába ha elegen nézik.
A szerepelni vágyás kikönyökölt már akkor, mikor az első párt felkérését elfogadta gondolkodás nélkül tavaly. Nem tudom eldönteni kinek akar ezzel imponálni? Dávid Ibolyának? Vagy magának bizonygatja, hogy ilyen tökös latin vérmacsót még nem láttatok baszdki?!
Lehetett valami versenykiírás a két nagy pártnak, "Ki tudja legszínesebbre festeni a semmit?" címmel. Szerintem a miniszterelnök-jelöltek közös retorika órán vettek részt a felkészítő tréningen, ahol megállapodtak, saját problémáig rendbetételére használják föl az alkalmat.
Orbán azért egy mondat erejéig kiesett a szerepéből. Feszítette belűről, törtetett és kívánkozott kifelé a hasonlat, érezte ahogy körmeivel kaparja magát kifelé a hangszálain, kúszik fel a torkában, és végül csak kiköpte:„A választással vihetjük végig a magunk forradalmát, amely utat nyit egy olyan kormányzásnak, amely visszaadja a magyar nemzet önbecsülését."Párhuzamot vonni a Fidesz és a forradalmárok, Kossuth és Orbán között elég bátor, de inkább mulatságos dolog. Ha arra gondolok, hogy Kossuth volt aki létrehozta a kormányzó-elnök státuszt 1849-ben, akkor viszont nincs kedvem röhögni.
A Jobbik hozta a tőle elvárhatót. Hangosan beszélni, kicsit zsidózni, megtorlással rémisztgetni, oszt' jónapot. Morvai is egész csöndeskés volt.
Ezúttal csak a sajtóval kapcsolatos félmondatán kellett röhögnöm. Szerinte a nagy pártoknak van saját médiájuk, de majd a Jobbik fogja elhozni az igazi sajtószabadságot.
Khmm...Megjegyzem a Jobbiknak is van saját pártlapja, és néhány honlapja is. Ok, tévéje még nincs, de ha bejutnak a nagy büdösbe, nem kell sokat várni arra sem. A sajtószabadságot sem azoknak kell hangoztatni, akik puszicimbiznek a kuruc.infóval. Ha valahol, akkor ott eléggé szabadjára van engedve a sajtó. Vagy elég csak az aktuális Barikád címlapra vetni egy pillantást.
Azt hittem ezt képtelenség überelni, de tévedtem. Szegedi Csanád nem véletlenül padtársa Morvainak az EU parlamentben. Ragad rá is a hülyeség, mint Bécikére a kosz a homokozóban.
-Az MSZP ne induljon a választáson! -harsogta - A kirekesztés....itt felröhögtem, és a mondat többi része nem is érdekes. Egy kirekesztésre buzdító felkiáltás után kirekesztésről papolni akkora baki, amin röhögni kell. Nagyon. Megszalad a forradalmi ceruza ha viszi a hév az embert.
Dobálja szét a frázisokat két kézzel, mint részeg ornitológus az ürgéket a turulkeltetőben.
Hiába no, nem minden politikus trubadúr. Különben is, témával kell szolgálni az egyszeri választóknak, és a bloggereknek, különben min fogunk röhögni a következő négy évben? Legalább szórakoztató parlamenti évad elé nézünk itthon és Brüsszelben is. Mert a gazdaságon és a zsebünk vastagságán nem fogunk röhögni, az kurvaélet!
