Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves egybegyűltek!
Szeretettel köszöntök mindenkit, a fiatalokat, és öregecskedő tagságunk maradékát is. Külön köszöntöm Terka nénit, özv. Bakó Rezsőnét, a pápai textilgyár nyugdíjasát, első és őszinte rajongómat. Rögtön a bevezetőben szeretnék válaszolni a legégetőbb kérdésre, amit a kapcsolat.hu olvasói föltettek: Totó kutya köszöni kérdéseteket, jól van. Mikor jöttem el otthonról kikísért az ajtóig, és üzent a szemeivel: csak keményen és őszintén Gazdám! Nem tudom szót fogadjak-e neki? Őszödre menet is ezt üzente...
Évet értékelni jöttünk ma ide. Egy nehéz és viszonytagságos évét, ami sok változást hozott az életünkbe, ezáltal a tiétekbe is. Mert mi volt itt 2009-ben? Válság volt. Gazdasági és személyi válság rágta az országot és pártunkat, tizedelte a munkavállalókat, ezzel egyenes arányban szavazóbázisunkat. De ez nem az év elején kezdődött, nem ám! 2008 ősze keményebb volt, mint a diósgyőri edzett acél. Jött a gazdasági világválság, és nem kopogott illendően Hegyeshalomhoz érve, hogy jónapot kívánok, a világválság vagyok, szabad-e bejönni?! Pedig az etikett megkívánta volna. De felismertük majdnem időben! Illetve a hitelbedőlések idején már biztosan. Cselekedtünk is, abban nem volt hiba. Az MSZP vezetősége válságriasztó rituális táncával igyekezett elűzni az országból a gonoszt. Egymásba kapaszkodva léptünk egyet előre, majd kettőt hátra. Akkoriban úgy húzta a tarkómon a bőrt a pártvezetés, hogy anyanyelvükön köszöntöttek az árusok az Ázsia Centerben, ha megláttak.
Így vágtunk neki 2009-nek. Tavaszra már a pártban is uralkodott a szlogen: monnyonle. Mikor meg lemony'tam lett nagy riadt szaladozás fűhöz-fához akkora, hogy Lendvai Ildikó rágóizomlázat kapott a sok győzködéstől. Végül mégis sorsot húztak, ki legyen az utódom. Szegény Gordonnak nem volt szerencséje:
Ami balszerencse Bajnainak, szerencse az országnak. Gordon az üzletemberek hideg fejével gondolkodott, és ez időleges eredményekhez vezetett. Én végre foglalkozhattam a Táncsics alapítvány vezetésével, és ápolhattam legendásan jó kapcsolatomat Vlagya Putyinnal. Én -Orbán Viktorral ellentétben- annyi időt töltöttem a társaságában, hogy szinte egymás gondolataiban is olvastunk beszéd nélkül:
A közös programok mély benyomást tettek mindkettőnkre. Komoly, férfias témákról cseréltünk -nyugodtan mondhatom- világmegváltó eszméket. Sikerült elérnem, hogy személyes barátságunk és népeink összetartásának szimbólumául egy gázcső bilincset kovácsoljunk együtt:
Kell ennél jobb példa arra, ki is a tökös legény az országban? Kell az országnak egy gyáva, kovácsolni képtelen vezető? Ugye, hogy nem kell! Tudjátok ti milyen egypárt rendszerben élni?! Jah, persze, éltetek benne. De én is! Igaz, nekem jó volt, de nem ez számít! Nektek rossz és ez a lényeg! Ha még Morvai Krisztina is bejut a parlamentbe, akkor nem a Gulágra mentek, hanem a Gulág jön ide! Mi szocialisták nem engedhetjük ezt! Ki kell állnunk az igazunkért! Ha nem megy, akkor legalább titkosítani kell, mint a Hagyó dossziét. Nekem is ígérte, hogy Pápáig fog járni az ötös metró, de még hozzá sem fogtak a fúráshoz. A főváros vezetése szégyent hozott az országra, Hagyó Miklós pedig a pártunkra! A hülye Nokiás dobozán röhög az ország. Mi meg égünk. Pedig a tervezetét, miszerint a BKV új buszok beszerzése helyett vásároljon inkább konflisokat meg bringó hintókat, el sem olvasták! Ti se terjesszétek, mert ez még nekünk, Hagyón és Tocsikon edződötteknek is kínos...
Nézzünk előre Barátaim! Vegyétek kezetekbe a sorsunkat és támogassatok feltétel nélkül! Szabjunk gátat a Fidesz uralkodásának! Szorítsuk ki a szélsőségeseket a parlamentből! Előzzük meg az öko harcosok rémuralmát! Ne feledjétek: ha ezek bejutnak, májustól kizárólag pedálos Moszkviccsal lehet majd behajtani a belvárosokba! Az MDF-el ne foglalkozzatok, őket elintézi a szadista házastárs. Mert kampányolni tudni kell. Látjátok, Orbánék Obamát másolják, én pedig a hazai celebeket. Készült rólam egy villantós, ízlésesen szekszi fotósorozat. Holnaptól megvásárolható az újságárusoknál, a Kiskegyed mellékleteként:
Gyerünk Barátaim! Tegyük a dolgunkat!
