Viccnek indult. Gondoltam előszedem a régi katonai eskü szövegét, és átírom a jelen aktuális állása szerint. Megkerestem, neki is fogtam, de...
Nincs hozzá pofám.
Eszembe jutottak a külszolgálaton életüket kockáztató egyenruhás honfitársaim, akik tiszteletet érdemelnek bátorságukért, nem otromba poénkodást egy eskün, amit ők komolyan vettek.
Pedig nem vagyok egyenruhás, pláne nem pizsama nadrágos, arany stráfokkal ékesített díszbarom.

Szekeres Imre majdnem kihúzta a ciklus végéig, -írja az index- mi pedig csak pisloghatunk, mint nénike a teszkós címkére: ilyen van? (kattra nagyobb lesz)
 

Régen nem volt a lopás ekkora divat katonáéknál. Igaz, soha nem az eszükért tartottuk őket számon. Régi a vicc, de igaz: mi történik, ha a pizsamás katonát két vasgolyóval bezárod egy szobába? Az egyiket elhagyja, a másikat elrontja...Rájuk maradéktalanul igaz volt az egykori jelvényükben található két betűből (MN) alkotott szlogen is: Mindent a Nőkért! Ittak és kurváztak, de pitiánerek voltak ekkora csalásokhoz, mint ami most megy.
Ez volna a haladás, a NATO kor szelleme? Az írni-olvasni tudókkal szaporodott a lopni tudók száma egyenes arányosan? Nektek nem sül le a bőr a pofátokról míg a zsebeteket tömitek, hogy közben katonáink halnak meg Afganisztánban? Nem szól a lelkiismeret semmit?

Szabó János rektor úrban azért a régi kor szelleme, illetve szellemtelensége még nyomokban felfedezhető. A Leghülyébben Üzérkedő Magyar cím büszke birtokosa nem elégedett meg kevéssel, a teljesség igényével a Legjobban Rinyáló Tahó címre igényt tartott letartóztatása alkalmával:
 

Addig hempergett a földön a kommandósok elől, amíg hogy-hogynem egy életre megsikerült a logó a homlokára. Megérdemled, nem tetoválós rágót akartál lopni Pirikétől az éjjel nappaliban.

Oláh János dandártábornok és négy társa már nagypályán játszott. Ők nem vesződtek az apróval, mikor állami cégnek mindig kifizetődő beszállítani az erre szakosodott vállalkozóknak. Annyira így van ez, hogy a visszaosztás általános jelenség, mint akárhol máshol. De ha a mohóság egyre nagyobb, a vállalkozó egyre elégedetlenebb, és betelik a pohár. Szép emlékű Szabadi Béla egykori kisgazda államtitkár is így csúszott meg, most meg a pizsamás katonák állhatnak sorba a fingófáért.

Tanulság: lopni már tudnak, radarállomást építeni még nem. A Zengő-Tubes operett több fejezettel bír, mint a Barátok közt. Itt tüntetett önmaga ellen a hadsereg főparancsnoka Sólyom László, és amíg a déli végeken zengett az erdő a sötét zöldek szájtépésétől, addig a zempléni Kánya-hegyen megépült az északi radar, engedély nélkül. Így megy ez nálunk. Ami kerek azt cipeljük, a kockát gurítjuk, ami nincs leszögelve azt ellopjuk. Közben sírva zokogunk, hogy nincs pénz semmire, de magáncégekkel védetnénk a katonai objektumokat, szponzoráljuk legdakarosabb honfitársunkat Palik Lászlót, és saját Dakaros csapatot építünk.
 

Szekeres elvtárs a rossznyelvek szerint ma bejelentheti lemondását. Szerintem ne legyünk ennyire optimisták. Ezt a két hónapot kihúzza szépen, hisz acélos tartás helyett a gumigerinc a sajátja.