Manapság divat webkettesnek lenni. Közösségi oldalak, blogok, mikroblogok kergetik az őrületbe a halandót. De mit tegyen az egyszeri szegénylegény ha politikusnak áll, és otthon a gyerekek is többet értenek a webkettőhöz, mint ők maguk? A pártközpontokban összeül a válságstáb, kidolgozzák a nagyszerű ötletet: profil kell mindenhová, nyomulni kell, erőltetni még ha szar is.
Nyilván megy a szentségelés, hisz húsz éve azt is attrakció volt, ha stencil papírra rajzolt valamit a kultúros, oszt kirakta a faliújságra jól. Most meg osszon meg gondolatot, fényképet, programot. Meg a faszom, a szalámis zsemle nem kéne?

De miért is csodálkozunk ezen? Nem 386 trubadúr ült eddig a nagy büdösben, mitől kéne nekik egy csapásra megváltozni? Honnan kéne előszedni önálló, megosztásra érdemes gondolatokat? Mikor 20 éve a politikus képző első órájának első percétől verik beléjük: első a frakciófegyelem! Kuss-hallgass-ne pofázz! -nyomd a gombot mire vársz?! A frakkervezérekhez képest Vágó Pista egy amatőr kezdő kvízmester. Ők vezényelnek pont úgy, mintha legyen ön is milliomost játszanának. Jön a szavazós kérdés, a frakker bemondja választ, mintegy nyálat köpve a szájukba, hogy csak le kelljen nyelni.

Most meg elvárnánk tőlük, hogy legyőzzenek egy szép piros almát a fészbúkon. Hülyeség mi? Szerintem is. Az almához képest akkora a hendikepjük, mint Pierre Woodman felfedezettjeinek az aranyere. Félnek is tőle, mint a tűztől. Ez nem az a korszak, mikor a magánvéleményeknek helye van. Egy rossz vesszőért vagy elütésért könnyen párton kívülivé válhat az ember, az meg ennyi kaszting után elég kényelmetlen tud lenni.

Mi a megoldás? Csináljátok direkt szarul. De ne komolykodva, tegyünk úgy mintha -szarul, hanem úgy igazán elkúrva istenesen megröhögtetve a népet -szarul. Elmondom mire gondolok: van egy rakás béna sablon, ami szerint a webkettes fiatalok fotózkodnak önmagukat kiteljesítve. Utánozzátok őket. Hassatok azzal, amitek van. Önálló gondolatok hiányában arcotokkal és testetekkel.

Például Dávid Ibolya használja ki, hogy nő. Ne szigorúskodjon mindenféle kizárásokkal, frászt! Cici-popsi kidob, has behúz, és máris kész a gyönyörűen trendi profilkép, szigorúan mobillal, saját kézzel, tükörből:
 

Cukkancs, nemde? Mennyivel jobb volna így, mint a kőkeménység málladozó álarcában. Bokros lehetne igazi kihívó, a merész provokátor aki ellen nincs bátorsága kiállni egyik szájkaratés ellenfelének sem:
 

Orbán Viktor mutathatna erőt. Nem verbálisan, hanem testileg ahogy egy vérbeli falkavezérhez illik:
 

Mesterházy legfrissebb szokása szerint lehetne kurvára elégedett önmagával. Annyira, hogy a feláldozott szakállkát is növessze vissza:
 

Schiffer Andrástól megelégszem annyival, ha tovább mereng az ökoszisztémán:
 

Vona Gábor vigye tovább a visszafogott Jobbikos vonalat. De azért ne hazudtolja meg önmagát, tábora csalódásként értékelné. Arany középút, ez a lényeg:
 

Morvai nagyasszony törjön ki végre ebből az egysíkú, unalmas kliséből amit magára erőltetett. Nem hiszem el, hogy nem szorít, nyom, vág időnként. Bazi unalmas lehet mindig piros fehér fekete trikolorban járni, mikor annyi szín és minta van a világon. Csak kell egy jó szakember, és egy testhezálló stílus:

Na. Valahogy így. Mindjárt volna móka és kacagás a szánalom és zokogás helyett. Még az is meglehet, egyikőtök az almánál is népszerűbb volna. Mert Karinthy Márton szavaival élve:

"Mit ér az ész, a szellemi kiválóság, a Parnasszus magasa az ősi ösztönök és a test démonainak támadásával szemben?"