Nem vagyunk téli sport nagyhatalom. Se alpesi vagy egyéb hegyvidéki ország, ahol kialakult kultúrája, hagyománya van a téli sportoknak. Itthon maximum csúszkálni lehet Bánkúton, Kékestetőn amikor van hó. Most éppen mellig ér, de az utóbbi években sokszor a síszezon ahogy van, elmaradt. Persze lehet járni Ausztriába, Szlovákiába, Olaszországba síelni, de egy ilyen kijárogatós buli mégsem egyenlő mondjuk a világszínvonal megközelítésével. Válogatott sportolóink ennek megfelelő futottak még kategóriát képviselnek, a rövidtávú gyorskorcsolyázókat és a műkorisokat leszámítva. Sokan gyakorlatilag amatőr szinten, munka mellett űzik, ahogy a téli olimpiára utazó csapat adatlapjain is látszik.
Ha havas sportokról van szó, akkor mi Erik az angolna szintjén vegetálunk, akiért aggódva szurkoltunk a Sydney olimpián, hogy bele ne fulladjon az 50 méteres medencébe.
De sportolóink tudásukat, anyagi támogatásukat lelkesedéssel pótolják, képviselnek minket a világ színe előtt tőlük telhetően, mi pedig be is érnénk ennyivel. Látom is lelki szemeim előtt megjelenni Schmitt Pált, amint intőn szól hozzánk:
 

Eddig rendben is vagyunk. De a részvétel mennyire fontos az úgynevezett sportdiplomáciánknak? Tényleg van annyira lényeges embereket teleltetni közpénzből, hogy a telelők száma meghaladja a sportolókét?

16 sportolóval 27 egyéb, ilyen-olyan funkcionárius utazott ki Vancouverbe.
Ezzel olimpiai bajnokságot nyertünk. Nálunk a legmagasabb az egy versenyzőre jutó láblógatók aránya. 82 országból ez nagyon szép teljesítmény, igazán büszkék lehetünk! Miért nem látom most könnyezni Schmitt Pált azon, hogy milyen kevés az apanázs, amit szélbe lehet szórni?
De van egyéb érdekesség is az utazó keret összetételében: 1, azaz EGY gyúró utazik a csapattal, de "diplomata" 13. Vajon ezek e derék és lelkes honfiak fogják versenyre készíteni a sportolóinkat? Vagy ez a része egy legyintéssel el van intézve, mert úgyis mindegy, negyvenhatodik vagy ötvenharmadik lesz egy síelőnk?

Naiv módon hajlamos vagyok azt hinni, legalább válságban, választási évben van határa a pofátlanságnak.
De nincs! Pont annyira pofátlan fartúró módra viselkednek sportdiplomatáink, hogy ne kelljen felülbírálni a róluk alkotott képet. Kíváncsi leszek ki lesz az első megszólaló majd itthon, aki a pénztelenséget fogja okolni az eredményekért? Mert lesz ilyen, azt biztosra vehetjük.
Ideje volna már egy rendszerváltásnak a sportdiplomáciában is! Bármennyire szigorúan néz is, Schmitt úr!