Bármennyire igyekszik Dávid Ibolya keménynek és eltökéltnek látszani, az MDF nevű valamit, -amit pártnak már nem neveznék- céltudatosnak beállítani, kevésbé sikerül.
Hazai Vaslédink körül forr a levegő napról napra. Az MDF maradéka Baltazár módra inkább meghal, de nem alkuszik. Fojtogató nekik ez a lépjünk szövetségre a szadistákkal gombóc, nyelték egy darabig míg bírta a gyomor, de emésztetlenül büfög ám visszafelé a maradék.

Tegnap ismét egy rogyasztó csapást vittek be a lassan de biztosan a korrodáló Vasálarcosnak. Menesztették a fővárosi szervezet éléről Lévai Zoltánt, aki a szadival közös listát elfogadtatta a párttársakkal. Ismét Csapody Miklós volt a mérleg nyelve. Az ő szavazatán múlott az együttműködés elfogadása, és most Lévai elzavarása is. Vajon mitől érezte megint úgy Csapody Miklós, hogy hajlania kell, mint a rohadt nád, csak most ellenkező irányba?
 

Biztosat nem tudok, találgatni meg minek? Két nap múlva a következő résnél Dávid Ibolya pajzsán már úgysem emlékszik erre senki. Azt mondják, régebben érett már ez a lázadás. Acél Grófnő még az ilyen esetekre rendszeresített 'feloszlatlak' technikát is megpróbálta bevetni, de hiába ráncolta szigorúra magát, hiába állt mögötte Lajos az Egyetlen röhejesen pikírt ábrázattal, ezúttal nem járt sikerrel.
 

Kicselezték ugyanis, hiába záratta be a pártirodát, az ülést megtartották az újpesti irodában. A renegátok Lévai elzavarása mellett egyúttal közölték azt is: átírják a budapesti listát. Ez MDF nyelven annyit tesz, köszihelló, a szadisták mehetnek a francba.

Nem tanul ez a nő semmiből. Boross Péter kiválása intő jel volt. Nagyjából olyan, mint mikor odavernek egyet a pajzsnak, amiből döndülés helyett középről kipereg a rozsda.
 

A tátongó lyukat szadistákkal kitömni értelmetlen, mint zsiguli küszöböt "lakatolni" kittel és csiszolóvászonnal: vizsgáig takar, de közben rohad az is, ami addig egészséges volt. Bár megértem, hogy a nagy Lajosozás közben nem ért rá szegény ilyen apróságokkal bíbelődni. Lajos az egyetlen és legfontosabb árucikk, illik gondosan polírozni minden irányból, széltől, intrikáktól óvni, mint Acél Tyúk a hímes tojást. Lajos az Egyetlen pedig hagyja magát (érzék)szerveinél fogva vezetni:
 

Mi jöhet még ezután? Nyilván a kizárás, ahogy Katona Kálmán, Hock Zoltán és Pettkó András esetében is. A renegátok félhetnek, Ibolya megtalálja a módját a ellencsapásnak:
 

Az egyetlen kérdés, hogy sikerül-e mindezt időben véghezvinni? Az föl sem merül, hogy ennyiben hagyja a dolgot, és szövetséges nélkül nekimenne a választásoknak. A kétségbeesés nagy úr, elvekről meg eddig sem beszélhettünk, ha Inox Anyó szóba került. Gondolom az SZDSZ káderek sem fognak eljutni a felismerésig, amit a képen megelőlegeztem Horn Gábornak:

Pedig kellene.

Ápdét:

De utálom ezt az énmegmondtam dolgot...

http://index.hu/belfold/2010/valasztas/david_ibolya_felfuggesztett_ot_keruleti_mdf_szervezetet/

....de nem kellett sokat várni rá.