A poszt címe egyben új szlogenje is a régi-új Mikroszkóp színpadnak, ahol bemutatkozott a friss igazgató, Verebes István.
Ő próbálja gatyába rázni Sas József örökét, ami olyan mementója maradt az egykori pesti kabarénak, mint a domborművek az Ózdi kohászat falán. Vagyis vicces, de sírni volna kedved rajta röhögés helyett.
Verebes kijelentette: azért vállalta el a megbízást, mert szívén viseli, hogy a pesti kabaré ne tűnjön el. Ezzel maximálisan egyet lehetne érteni, ha létezne még ilyen. De ami az utóbbi években zajlott, az maximum a tragi-és kutyakomédia jelzőkkel illethető. Ebbe a kategóriába tartozik Verebes azon állítása is, miszerint tökéletesen élvezi Sas József bizalmát.
Őszintén szólva ki nem tesz rá magasról? Az immár jogerősen is adócsaló, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Sas örülhet annak is, ha vattacukrot árulhat éhes nyugdíjasoknak a szünetben. A Sas kabaré fölött egyébként is eljárt az idő. Már tíz éve is ciki volt kikandikáló bögyökre, és a művész úr kappanhangjára produkciót építeni. Olyan fáradtak voltak a poénok, hogy a színpad szélén leültek megpihenni mielőtt a nézőkig értek. Egyetlen ötlettel lehetett volna az egészet sokkolóbbá tenni, ha Sas énekelgetését Bajor Imre kísérte volna fóka hangon, mint zenekar.
De talán ezt nem kell megérjük. Verebesnek vannak elfogadható ötletei, és ha azt csinálja, amihez ért, -vagyis tévézés helyett színházazik- akkor még valami jó is kisülhet a dologból. Bár ha kiindulási alapnak a "nem személyeskedünk a politikusokkal" irányt tekintjük, akkor nem biztos. Celebeket fikázni már meglehetősen uncsi. Akkor is, ha Fekete Pákó és Dússzőrzetű Tünde gumicsontként rágható örök darab. A politikai kabaré műfaját mi teremtettük meg, legyünk rá büszkék, és élesszük újjá, tisztelt Verebes úr! Lehet azt Hofi szinten is művelni nevek emlegetése nélkül úgy, hogy azonnal világos mindenkinek mikor azt mondja: "krumplileves elvtársak". Persze ehhez több kell egy Sas Jóskától.
Verebes javára írható viszont, hogy újra kabaré színpadra tudja csalni a régi nagyokat: Benedek Miklóst, Bodrogi Gyulát, Haumann Pétert. De érkezik Fábry és Nádas is, meg Heilig Gábor zenei igazgatónak. De ami szomorú, hogy Sas József is marad. Verebes politikai prejudikációt emleget, én pedig diszkréten felböffentem a gyomortartalmamat: mi van? Értem én, hogy elvtársiasság is van a világon, meg művészemberek tartsanak össze, de sületlenséget mondani is muszáj? Vagy ha egy igazgató nem fizet be 20 millió adót, az bocsánatos bűn a szellemi szabadfoglalkozásúak számára? Esetleg ez olyan lökjünk a majomnak egy banánt dolog, amitől csöndben kuporog tovább a pórázon? 
Így valóban fanyar lesz ez a gárda. Hiába emlegeti Verebes Marton Frigyes örökbecsűjét, miszerint "a közönséget nem le-, hanem megbaszni kell", ha marad köztük olyan, akinek láttán keserű nyál gyűlik a szánkban. Vannak dolgok amiket nem kell erőltetni se bajtársiasságból, se szánalomból, sasazértis.
