Ébredés után az első tiszta hang ami elért hozzám, az az ablak alatt elfutó troli sivítása volt. Gondoltam is rögtön, lófasz van itt baszd meg, nem sztrájk.
Kinéztem az ablakon, a megállóban lézengő néhány nyugdíjason kívül embert sem láttam.
A kávé mellett elolvastam a híreket, amik szerint mégis sikerült Gaskói mélységekbe merülve sztrájkra buzdítani a volántekergetőket. Az autósforgalmat látva előbb indultam pár perccel, hónom alatt a fényképezőgéppel. Úgy véltem menet közben lesz alkalmam pár képet lőni a megállókban ácsorgó, elégedetlenül anyázó tömegekről.
Nos. Három dolgot nem láttam a város általam bejárt részein: buszt, villamost, meg elégedetlen tömeget.
Hacsak tömegnek nem nevezzük a három srácot, akik az Éles sarok előtti lámpánál szállingóztak a hármas villamos megállója felől. Mellém érve nekem szegezték a kérdést: -A Mázsa tér felé mész? Bólogatásomra fellelkesültek, egymás szavába vágva estek nekem a kéréssel: -nem vinnél el minket?! Negyven perce ácsorgunk villamosra várva! Ha nem megyünk be dolgozni, úgy rúgnak ki, hogy a lábunk sem éri a földet! Mire vált a lámpa bepattannak, és hallgatom az eszmefuttatásukat rohadt geci békávésokról, munkáltatókról. Mert az egyiket nem érdekli a másik -mondják. A közlekedési vállalat dolgozói magasról szarnak az átlag
munkavállalóra. Nekik csak az számít, hogy megkapják amit követelnek, szabotálnak, sztrájkolnak, nem foglalkoznak a miattuk folyamatosan késő, munkába eljutni nem tudó embereket sújtó következményekkel. Hiába van passzus, hogy a rendkívüli esemény miatt munkahelyére eljutni nem tudó melóst nem érheti hátrány ezért, nem büntethető, ha a munkaadóját ez nem érdekli. Szerintük aki dolgozni akar, az oldja meg a tömegközlekedési dolgozók sztrájkja alatt is a bejutást, ellenkező esetben mehet sorba állni a munkanélküli hivatal elé alamizsnáért.
Aztán előjönnek egy érdekes felvetéssel a srácok: szervezetet kell alapítani, Közlekedési Dolgozók Sztrájkja Miatt Szenvedők Szövetsége néven. Aztán amelyik társulat éppen munkabeszüntetéssel szívatja a népet, azokat a szervezetbe tömörült elégedetlenek nem szolgálják ki a közértben, benzinkúton, bankfiókban. A sztrájk idejére kizárják őket a társadalomból, nem nyír hajat a fodrász, nem javít autót nekik a szerelő, nem ad kalácsot a pék. Ha számukra nem fontos biztosítani ezeknek az embereknek a munkába jutását, akkor nyilván a nyújtott szolgáltatásokra sincs semmi szükségük. Ez is csak összefogás kérdése, mint az ő szabotázsuk.
Lehet ehhez még bármit hozzáfűzni? Egyáltalán, kell?
