A sablonok rabjai vagyunk. Kialakulnak, ismétlődnek ezek, mi pedig egy idő után hajlamosak vagyunk általánosítani, témától függetlenül. Pedig ha néha eltekintünk ettől, akár valami jó is kisülhet belőle.
Egyik örök előítélet, hogy a média kizárólag szenzációt hajhászik. Csak a botrány és a tragédia hír, minden más egy négysorost ér valahol a belső oldalon, vagy egy öt másodperces félmondatot a hírblokk végén.Ennek megfelelően jókora fenntartással kezeltük, mikor ez ertéel megkereste Fényeskét a skizotéria kapcsán. Riportot akartak vele és Attilával, beszélgetni a skizofréniáról, mint betegségről. Persze egyből kupaktanács, legyártottunk nagyjából négymillió forgatókönyvet, mit is akarhatnak. Aztán néhány kompromisszum megkötése után megszületett a döntés: jöjjenek, beszéljünk, meglátjuk. Legfeljebb, ha valami nem tetszik, akkor megköszönjük a lehetőséget, és szépen hazamennek.
Attilát meggyőzni erről eleve nem volt egy egyszerű menet. Itt és most nem részletezem, holnap elolvashatjátok a skizón, ha érdekel valakit. Mindenesetre abban maradtunk, én is megyek, hátha kell egy nagy pofa meg egy tekintélyt parancsoló férfiember. Amíg vártunk a stábot folytattuk a találgatást, mi sülhet ki ebből? Aztán megjöttek. Első meglepetésre nem három "médiageci" érkezett, hanem három tök normális fiatal srác. (szerkesztő, operatőr, technikus) A második meglepetés volt, hogy lecsóba csapás helyett kicsit beszélgettünk, ismerkedni igyekeztek velünk, Attilával és a helyzettel közvetlenül. Aztán bevilágosítottak, beállították a kamerát, és elsőre Attilával kezdett a szerkesztő beszélgetni. Megjegyzem, nem faggatni, beszélgetni. Az első kérdéstől világos volt, a srác olvasta a skizó minden betűjét, felkészülten érkezett. Talán ezért, talán másért, Attila bármennyire ideges is volt, beszédbe elegyedett vele, hajlandó volt a betegségéről is beszélni, nyilván a saját szemszögéből. Tiszteletben tartották azokat a kéréseket, amiket intéztünk hozzájuk, abszolút korrekten, minimálisan sem tolakodóan vagy kizárólag szenzációt hajhászva viselkedtek.
Második körben Fényeske volt a soros beszélő. Murphy törvénye szerint persze pont akkor fagyott meg a blog.hu szervere, mikor vágóképet akartak csinálni a blogról. De erre jó a google cache, végül egy tárolt oldalról lett meg a vágókép. De nem elégedtek meg ennyivel. Elkísérték Attilát edzésre is, és játék közben is lefilmezték, hogy teljes legyen a kép. Mindent összevetve kellemesen csalódtam. Ez a stáb rácáfolt az évek során rám rakódott előítéletekre. Szerintem sikerült egy olyan anyagot összehozni, ami valóban egy skizofrén felépüléséről, és magáról az emberről szól.
Elvileg tudom, mikor kerül adásba. Gyakorlatilag az időpont még nem biztos, ha fix lesz, majd szólok.