Ők azok, akiknek már megszületni sem egyszerű. Hóesésben elakadt mentőben, beragadt liftben, de semmiképpen nem hagyományos egyszerű módon jönnek a világra, és ez a rendkívüliség kíséri végig az életüket. Talán jelzés ez a sorsnak, hellóittvagyok, megjöttem én a hibahatár, aki a "normális" emberiség szabályait erősíti. Velük minden megtörténik, amit mindenki más lehetetlennek és elképzelhetetlennek tart. Őket zárják be az óvoda vécéjébe véletlenül a dadusok, mikor a csoport bábszínházba megy, nekik szorul borsó az orrukba kifújhatatlanul. Ők azok, akik a sivatag szárazságú játszótéren is képesek sárosak lenni, akik alatt leszakad a láncos hinta, kitörik a mászóka foka, letörik a cseresznyefa ága. Ők lépnek bele a kutyaszarba százból százszor üzembiztosan, őket szarják le a galambok és egyéb madarak, mintha direkt guánó mágnesként funkcionálnának.

A gyermekkorból kinőve sem lesz jobb a helyzet. Náluk az is elromlik, ami soha senki másnál. Fél életüket garanciális szervizek ügyfélszolgálatain és a traumatológián töltik. Őket biztosan felsértik a kiálló szögek, ők esnek el először a jégen különböző sérüléseket szerezve, de még a szomszéd Pistike is őket dobja szemen véletlenül jegesre gyúrt hógolyóval. Életük első munkahelyi bakiját a leépítések közepén követik el, pont ők maradnak le a munkaügyi központban kinézett tanfolyamról, és esnek ki az utolsó rostán ezertizenhét alkalommal a felvételi beszélgetéseken. Ha autót vesznek már az első kilométeren lerobban magától és/vagy lerobbantja egy rosszkor érkező Kamaz. Ha tömegközlekednek alattuk gyullad ki az Ikarusz, őket rázza meg a troli. Bringás pályafutással meg sem próbálkoznak, élénken emlékeznek még a Csepel kemping bringa összecsukló vázára, a Szputnyik versenybicikli kengyelébe kicibálhatatlanul beszoruló lábaikra gyerekkorukból. Lakásukat rendszeresen tatarozzák a felrobbanó kávéfőző, a zárlatos kenyérpirító és egyéb megbokrosodott háztartási eszközök okozta károk miatt. Népszerűségüket rendszeresen aláássa, hogy ők szorulnak a liftbe karácsonykor is, náluk lyukad ki a strang, és áztatja el a lépcsőházat tizediktől földszintig alapos gondossággal. Őket verik át a hevederzárral és szigetelésekkel házaló csalók, őket zsebelik ki a villamoson, kárukra téved rendszeresen Gizike a sarki zöldségesnél. Előttük fogy el a kilenc forintos zsemle a teszkóban, az akciós plazma tévé az ósönben, de még a Józsefvárosi piacon beszerzett tíz kínai pólóból is legalább nyolc lyukas valahol.

Aztán életük alkonyán, mikor megfáradt szervezetük már nem bírja el a megpróbáltatásokat és kapitulál valahogy, akkor egyszer, egyetlen egyszer az életben szerencséjük lesz. Találnak számukra vesedonort -mint a posztot kiváltó konkrét esetben- és a műtét is sikerül. Eltelik egy év a "mégisvanisten" jegyében, majd egy váratlan éles görcs felülírja ezt is. Egy gyors orvosi viziten kiderül, a friss új vese vesekövet hordoz magában, és ismét műteni kell....