Az úgy volt Tisztelt Bírónő kérem, ez a büdös gyökér, aki egyébként a barátomnak mondja magát, felhívott, hogy szerzett egy AC/DC koncert videót HD minőségben.
Mer' az ilyen csak úgy terem, és a töketlen fővárosi taxisok kaszálják külvárosi réteken.
Szóval L. Zoltán elsőrendű vádlott felbujtott, hogy hallgassunk bele a szerzeménybe. Neki ugye se megfelelő tévéje, se hangrendszere nem volt hozzá, nekünk meg van, ugye. KisFeleségem is dolgozott, későre sem járt az idő, így kötött ki nálunk a kép és hanghordozóval.

Nem akartunk mi semmi rosszat.

Picit állítgattam a filmekhez optimalizált hangcuccot, adtam rá egy egy egészen kicsi hangot, majd igyekeztünk élvezni a tűéles képet, meg a szoba minden sarkából vállunkra szitáló hangot. Mondjuk az picit gyanús volt, ahogy Angus felütő szólójára csilingelni kezdtek a szekrényben a poharak...Aztán Phil Rudd ütőivel a bőrökre csapott, és elszabadult a pokol. A basszus mellbe rúgott, lefújta a hajunkat, -ezt mondjuk letettük volna magunktól a második ütemre- a maradék józanságunkat bedobtuk a sarokba, és eszelős léggitár és hedbeng szólót nyomtunk egymás ellen.
Megelevenedett a világ, oldalazós táncot jártak a cserepes virágok a szekrényen és polcokon, leveleikkel bólogatva élvezték a zenét. Úgy tűnt a képeknek is tetszik, el-elemelkedve a falsíkból mulattak velünk. A látvány lenyűgöző volt, a hang gyönyörűen vezérelt, mintha nem is rock n' roll banda, de legalább egy szimfonikus zenekar játszana nekünk, full hangerőn, élőben.
Beszarás!
Egymás után nyomták a kedvenceket, Thunderstruck, Hells bells, Riff raff, If you want blood jöttek sorban, majd egy pillanatnyi csend lett.

És akkor meghallottuk.

Pedig előbb azt hittük hallucinálunk, vagy csak a fülünk cseng. Majd eljutott a tudatunkig, mi lehet ez a fura, érdekes hangzás. Képzelje el bírónő kérem, hogy a házban megalakult a Zuglói Ütősök ritmus zenekar! Ütötték a radiátor csövet, a falakat, a bejárati ajtót, a felettünk lakó pedig mély dübögéssel kontrázott. Fantasztikus élmény volt! Nem is hittem, ennyi csodálatosan zenélő, rejtett tehetség lakik a környezetünkben! Ezért mi nem bűnösök vagyunk, sőt! Nélkülünk, és az AC/DC nélkül nem jöhetett volna létre ez a csoda, szomszédaink máig rejtegetnék a lelkükben elnyomott zeneművészt, a szunnyadó zsenit!
Mi ez, ha nem érdem, Tisztelt Bíróság?!