Olvasom a Tiger Woods körül kialakult helyzet utórezgéseit, és bevallom, nem értem.
Mi késztet valakit arra, hogy szexuális igényeit kielégíteni nem tudó párral lépjen házasságra?
Tegyük le magunk mellé a kialakult sztereotípiákat egy pillanatra, és merjük bevallani mennyire fontos a szex.
Akkor pláne, ha komolyak a szándékaink, és futó dugás helyett tartalmasabb és hosszabb -netán életre szóló- kapcsolatot tervezünk.
Azt megértem, ha valakik a húszas éveik elején házasodtak, valóban kialakult szexuális igények nélkül, és ez változik az évekkel, tapasztalással, majd a megváltozott igény konfliktusokhoz vezet.
De azt nem, hogy kialakult szexuális szokásokkal, igényekkel rendelkező "felnőtt ember" miért vesz el valakit, akitől nem azt kapja, amire vágyik? Tiger Woods nem siheder volt mikor elvette a nejét. Vélhetően akkor is rá volt már gerjedve -az egyébként minimálisan sem perverz- a szex közbeni vulgáris beszédre. Nem talált magának olyan párt, aki maradéktalanul megfelelt volna az igényeinek? Vagy egyszerűen nála is működött a képmutatás, amivel nem merte bevállalni feleségjelöltje előtt, mit élvez igazán?

Én is ismerem ezt a baromságot, miszerint nem szopatjuk azt a szájat, ami a gyerekeinket csókolja. De megoldás erre az, hogy kapcsolaton kívül keressük meg erre a lehetőséget? Nem tartozunk magunknak annyival, hogy legalább önmagunknak beismerjük mire vágyunk? Jó esetben összekapart bátorsággal elmondjuk ezt a párunknak is. Rosszabbikban eljárunk valahová, ahol kibújva a szendeség álarca mögül kiélhetjük magunkból az elfojtott vágyakozást maradéktalanul.
Fenntartható hosszútávon egy képmutatásra épülő kapcsolat/házasság? Ahol nem várhatunk el egy viszonzás nélküli szopást időnként, ahol a lányok nem szólhatnak, hagyd a maszatolást ma, és dugjál meg rendesen, keményen? Titkolni kell a vágyainkat? Elnyomni a bennünk szunnyadó dugógépet,  látens kurvát, mert az a normális? Minden és mindenki perverz, ami eltér a hagyományos "félhomályban-misszionárius pózban-kizárólag gyereknemzés céljából" élt nemi élettől?
Egy frászt.
Ha  felütjük az egyetemes közhelygyűjteményt, akkor az első passzus ami szembe jön így hangzik:
Semmi nem lehet perverz, ami a párok közös beleegyzésével, és kölcsönös örömével történik.
Akkor mi a baj? Önmagunkat felvállalni fáj?