Javában zajlik a karácsonyi ajándékvásár. A dömping termékek minden'áron elérhetőek bárki számára. Készpénz vagy hitel, és viheted haza az LCD tévét a családnak, önjáró kenyérsütőt a Mamának, Playstation/Wii/X-box szentháromságot a csemetéknek. A bőség zavarával küzdhetsz, csak a pénztárca szabhat határt az ajándékozásnak.

De nem volt ez mindig így. Mikor mi voltunk gyerekek, akkor még jókora nehézséget okozott beszerezni a nyugati világból menthetetlenül beszivárgó, de még alig-alig kapható, csodaszámba menő termékeket.
Emlékeztek az első kvarcórákra? Volt négy zenés és hét zenés, de kamionos vagy hajós apukával rendelkezők számológépessel is dicsekedhettek. Az első tévé játékra? Amiben ugyan összesen 'teniszezni' lehetett, egymás ellen két pálcikát húzogatva a pattogó kocka elé. Az első nyugati edzőcipőre, a kizárólag a Sportszer Áruházban kapható Puma Pelé Rió-ra? Az első Ritt és Casucci farmerek az Ecseri piacról? A hihetetlen ütemben bővülő illatszer választékra, ami lányoknak 5 Impulse, fiúknak 4 Brut illatból állt? A legelső Botas műanyag korcsolyára, az első Toblerone csokira, Palmolive tusfürdőre? Az első videókra, amik még nem érintő gombosak voltak és elöl töltősek, hanem nyomógombosak, mint a Tesla magnó, és felül volt a kazetta nyílás? A legelső színestévé, a Riga és Verhovina mopedeket felváltó Simsonok (tudom, ez nem nyugati...) az egészes férfi Csepel és orosz Gólya és Fecske bringák közé megérkező első igazi Szputnyik versenybicaj (ez sem nyugati, de minőségi változás, muhaha) ? A hullámban érkező első fagyasztóládák és kétkazettás Internacionálé magnók,  mjúzikcenterek, fritőzök?

Forradalmian újak voltak ezek nekünk akkor. Tudtunk nekik örülni, szüleinket láthattuk kikerekedett szemmel csodálni a kultikus tárgyakat, amiktől kicsit nyugati(as) polgárnak érezhették magukat. Őszinte és megjátszás nélküli hangulatok voltak ezek. Nem árnyékolta be a századik felvett áru-kocsi-lakás-személyi-szabad felhasználású hitel. Nem volt még verseny a szomszédokkal képátló centiken és felbontás méreten. A felnőtteknek volt célja, volt mire spórolni, majd a család előtt büszkének lenni, ha sikerült megszerezni a nehezen kapható célterméket.
Más világ volt. Nem sírom vissza azt a rendszert, de mondhat bárki bármit, nekem azoknak a karácsonyoknak a hangulata a felsoroltak miatt sokkal jobban tetszett.