Toplákmentesítő

Varánusz

"A kifejlett komodói sárkány egyetlen ellensége az emberi telhetetlenség, ostobaság és a nyereségvágy."
Mellesleg a varánusz csúnya, gusztustalan és büdös a szája, cserébe nem sminkeli magát.

Friss topikok

  • Neytiri1: Always www.youtube.com/watch?v=IyW-VAMXo9c (2024.03.28. 19:52) Zeneszoba
  • látjátok feleim szümtükkel: telex.hu/belfold/2024/03/28/gulyas-gergely-miniszter-mutet-gyogyulas-fajdalmak-kormanyinfo "Vélet... (2024.03.28. 18:56) Vér, könnyek, letépett herék a medencében
  • Gringo: Hihetetlen, hogy ez a rohadék még mindig ott rontja a levegőt a pulpituson. :( (2023.04.24. 23:58) Kövér Laci meg a "kommunisták"
  • hahópihehh: @pianolight: "egy hvg-s cikk kommentjei között olvastam, h fabius-t baleset érte. ha ez igaz, akko... (2020.09.22. 14:18) Menj a picsába, Soros!
  • kekex: Már a focisták is? 24.hu/sport/foci/2017/11/10/urban-florian-luxemburg-miatt-szegyellje-magat-orba... (2017.11.10. 13:45) Te leváltanád Orbánt?

2009.12.04. 02:37 Fabius

A skizofréniáról

Címkék: skizofrénia pécsi lövöldöző

Szomorú az apropó amiért napirendre került ez a betegség. A pécsi eset ismét a köztudatba dobta, most csócsálja a közvélemény egy darabig, aztán mivel minden csoda három napig tart, ismét elfelejtik.
Pedig nagyon is aktuális volna érdemben foglalkozni vele. Sokkal alaposabban és behatóbban, mint jelenleg. Mert -talán- elé lehetne menni a hasonló eseteknek, lehetne tenni valamit, ha mondjuk a szülő, a környezet időben felismerné, mitől olyan fura a gyerek/barát/iskolatárs viselkedése.

Elemezni nem fogom, nem vagyok szakértő, meg nem is tisztem. Inkább elmesélem egy barátom és a fia esetét.
A srác a történet kezdetén jóképű és remek adottságokkal rendelkező kamasz fiú. Mondhatnánk átlagosnak is, ha a sportágában kiemelkedő teljesítménye nem emelte volna ki egy kicsit kortársai közül. Iskolába járt, versenyekre, érdeklődött a lányok iránt, vagyis úgy élte az életét, mint minden hasonló korú kamasz. A családja normális, emberi körülmények között élt, gazdagok nem voltak, de nem nélkülöztek, a szülők sem ölték egymást, nem volt semmi az életében, ami kiváltója lehetett volna a skizofréniának.
Aztán mégis beütött a mennykő.
Egyik napról a másikra elkezdte produkálni a betegség minden tünetét. A figyelemzavarokat depresszió majd dekoncentráció követte. Megjelentek az érzékcsalódások, hallucinációk, tévképzetek, többször képzelte magát mikor milyen személyiségnek, és nem volt meggyőzhető ennek valótlanságáról. Gondok lettek a tanulással, a sporttal, gyakorlatilag szétesett az élete.
A komolyabb baj szinte kizárólag az anyja odafigyelésének és gondoskodásának köszönhetően nem következett be. Hordták a szülők orvostól orvosig, megjártákCsernust is, de sokáig nem következett be érdemi változás.
Évekig harcoltak érte, kipróbáltak bármit, amiről úgy gondolták, hogy segíthet. Aztán egy napon a gyógyszeres kezelés elkezdett használni. A srác jobban lett, kevesebb tévképzet, tisztább gondolkodás, gyakorlatilag megszűnt agresszió. Annyira, hogy orvosi javaslatra és felügyelet mellett megpróbálhatták visszailleszteni a társadalomba. Kerestek neki munkát, kipróbálta mire jut egykorisportágában . Találtak egyesületet ahol hajlandóak voltak fogadni, és a sport ismét megmutatta, hogy csodákra képes. Nem lett egykori önmaga, sokat változott és aki ismeri min ment keresztül az látja, nem a "régi" fiú jött vissza. Hordja magán egykori betegsége nyomait, de jólelkű és szorgalmas ember lett belőle.

Kevés ember van, akinek emberi tartása és nagysága előtt leborulok bármikor. Ennek a srácnak az anyja ezek egyike.

Van azonban még egy tanulsága ennek az esetnek. Az anya naplót vezetett a betegség alatt. Minden történést, minden gondolatot leírt, lépésről lépésre a kezelések módját, eredményét éseredménytelenségét. A közben átélt érzéseket, azt, hogyan sikerül feldogozni egy szülőnek a gyereke éveken át tartó küzdelmét a skizofréniával.
Ezt az írást hasznosnak tartottuk volna mi barátok könyv formában látni. Nem anyagi haszonszerzés céljából, hanem tanulságként a hasonló cipőben járó szülőknek, -mert igen, sokan vannak ilyen helyzetben- mihez kezdhetnek, honnan meríthetnek lelki erőt és gyakorlati tapasztalatot.
Én azt gondoltam ez jó ötlet. Tévedtem. Az anya is és én is megmozgattunk pár követ, hogy könyv formában kiadható legyen az írás. De nem érdekelt senkit. Egy ilyenből nem lesz bestseller, eladási listaéllovas , behatárolt az érdeklődők köre. Volt olyan kiadó, ahol felajánlottam, megírjuk regény formában, hátha úgy kelendőbb lenne. Mire kiröhögtek, hogy nem vagyok én egyDaniel Keyes, ne akarjak már Ötödik Sally II.-t írni.
Nos tényleg nem vagyok író. De mint embert azért piszkál a gondolat, ha a pécsi lövöldöző szüleihez eljutott volna, akkor most nem kéne gyászolni senkit.

51 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://varanus.blog.hu/api/trackback/id/tr41572841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Creative Commons. Engem érdekelne nagyon. Ha amúgy sem a haszonszerzés a cél, akkor kidobhatnátok netre.

Még az is fontos lenne, hogy az emberek komolyan vegyek a pszichés betegségeket. És ne csak az extrém neurózist. Sokan szeretik elbagatellizálni a dolgot, vagy eleve egyszerűsítve kezelni. Nagyon jó példa erre, a fóbiás betegséget mutató emberek esete. A másik, el sem tudja képzelni, miért fél valaki mondjuk egy törölközőtől, pedig számára azok a belső folyamatok, amik félelmetessé és kerülendővé teszik az adott tárgyat, nem különbözik sokban - a megértés szempontjából - attól, amiért a másik ugyanúgy félne csukott szemmel a leálló sávban sétálni az autópályán. Tény, hogy az utóbbi racionális félelem, az előbbi pedig nem. De a környezet kiváltó. Az érzéshez semmi köze ezen felül. Tehát ha valami nem működik jól, akkor a fóbiás, még ha tudja is hogy irracionális a félelme, az érzéstől képtelen szabadulni.

Ez a hozzáállás igen jellemző idehaza (is). (nem buzi az, csak egy jó baszásra van szüksége valami helyre kis luvnyával... stb.) Mi nem megérteni próbáljuk a dolgokat, hanem relativizálni. Kizárólag. Az úgy nem vezet sehova. (persze amig a másik élete, addig mit is igat minket)

/Amúgy szerintem a skizofrénia, egy amúgy teljesen normális belső idegrendszeri és lelki átalakulás hibás lefolyása. Legtöbbször épp valamilyen alkalmazkodást, és újraértékelést kívánó esetben alakul ki, vagy kezd el kialakulni. De ezt csak én gondolom így. Pszichopatológiába még nem mélyedtem el túlságosan. A depressziót viszont testközelből ismerem. Az se vidám :)/
csatlakozom, szerintem is jó lenne ilyet a neten látni. ha a bevétel nem kérdés, akkor bárhol, bármikor megjelentethető. ha bármilyen formában rendelkezésre áll a szöveg, tudok segíteni.
Azt próbáltátok, hogy (ismert) írót megkeresni a témával? A barátnőm a nagypapája történetével, megkereste Vámos Miklóst, lehet hogy lesz belőle valami... Esetleg forgatókönyvírókat is meg lehetne keresni... Heller Gábor, Németh Gábor, most csak ennyi jut eszembe...hm?
@kataflammable: Igen, próbálta.
Ismert embernél, akinek rendkívül tetszett, de sajátjaként akarta megjelentetni.
Barátnőm csak annyit szeretne, eljusson mindenkihez, nem csak azokhoz, akiket érint, azokhoz is, akik eddig nem tudták, mi is ez, mik az első jelei, stb.
Úgy gondolom, példa értékű (akár egy filmet is megérne), amit barátnőm és a fia végigcsináltak és amit a mai napig tesznek.
Igaz, kell egy ember, aki nem adja fel, bármi történik is.
A bevétel sosem volt kérdés. Örömmel jelenthetem, máris van utóélete a posztnak. Többek szerint lenne értelme publikálni, segítséget is kapunk. Beszéltem a srác anyjával, este konkretizáljuk mi lenne a célravezető. Most úgy látszik indexes blog mindenképpen lesz belőle. Ködösíteni nem akarok, konkrétumokat estig nem tudok, de a lényeg, hogy van reakció és -talán- sikerül elérni valamit.
@Záporka: És az baj ha sajátjaként akarta megjelentetni? Nem azt mondtátok, hogy nem ez a lényeg? Most erre a közérdeklődés hullámra könnyebb egy ismert embernek felülni, mint elaprózni annak, aki idegenül mozog a közegben. Ha eléri, hogy 1000 emberrel több hall a dologról, már elértétek amit lehet...
@Fabius: Épp ezt akartam kérdezni, h esetleg blog formában? Engem is nagyon érdekelne, és nagyon hasznos, jó kezdeményezésnek, ötletnek tartom! Én olvastam a Billy Miligan háborúit, az is ütős volt, de szeretem a naplóregényeket is. Nem értem, miért zárkóztak el a kiadók, a röhögést meg főleg nem értem. Egy időben számtalan könyv jelent meg hasonló témában, én pl. olvastam egy gyógyíthatatlan beteg (rákos) kislány utolsó éveiről (szintén napló formában, az anya jegyzetei voltak), és nagyon tanulságos, szívszorító olvasmány volt. Most, amikor ennyire zűrzavaros minden, a fiatalok szinte elvesznek a sűrűben pont aktuális lenne egy ilyen könyv.
@kataflammable: Amikor ez történt nem volt még ilyen hullám. Ismert ember úgy akarta "eladni" a történetet, mintha ő találta volna ki. Igen, ez nem fér bele akkor, amikor inkább az ismeretterjesztés, mint a haszonszerzés a cél.

@Gladia Delmarre: @és mindenki más akit érdekel:
A blogot megcsináljuk itt a blog.hu-n. Erre az érintettek is bólintottak és segítség is érkezett. Konkrétabbat majd akkor mondok, ha pontosítottunk mindenkivel.
Csöndben megjegyzem, az 'indexesek'-től is érkezett segítő szándék.
@Fabius: Hát, akkor a napi sikersztori megvan? Persze, persze nyugtával a napot. Kitartást kívánok.
@kataflammable: ha a mai világban sikersztoriként aposztrofáljuk pár ember érdek nélküli segítségét, akkor igen, ez az :-)
Kitartásban nincs hiány, megcsináljuk és meglátjuk, mi sül ki belőle.
Ha már annyit sikerülne elérni, az emberek nem dugnák homokba a fejüket, sem akkor, ha egy családtagjukról van szó, sem akkor, ha egy ismerősükről, már megérné.

Barátosném azt is megemlítette ma, évekkel ezelőtt találkozott azzal a pécsi fiúval a pszichiátrián, aki most gyilkossá vált. Szerinte a szülő a hibás, mert egyszerűen nem fogadta el, a fia beteg és kezelés, gyógyszerezés kellene neki.
Nagyon jó lenne ha megjelenhetne a neten! Én könyvként is megvenném, de tényleg szinte lehetetlen ma kiadni bármit is. Csináljatok blogot, nagyon fontos lenne sokak számára, akik hasonló helyzetben vannak, mindenféle segítség nélkül!
Szomorú a pécsi történet is, de sajnos sok esetben még ott tartunk, hogy aki pszichiáterhez jár, az bolond. Még az én családomban is titkolnom kell az öregebb rokonok előtt, hogy nemrégiben, életem nehéz időszakában igénybe vettem ilyen segítséget...
De hát nehéz lehet a felismerés, hiszen ez a srác is sportolt, felsőoktatásban vett részt, ki a fene gondolta volna...

vampirhirlap.blog.hu
Bármilyen neurológiai betegség gyakorlatilag tabu, elbagatelizált és valahol nevetség tárgya is. Rémes a helyzet, az emberek rettentően tudatlanok, azt tudják, mi az a vesekő, de ha megkérdezed, mi a skizofrénia, mániás depresszió, epilepszia, katalepszia stb, fingjuk sincs róla. Ráadásul az ilyen betegségekben szenvedők bizony kirekesztettek, mintha pestisben szenvednének.
Kell a blog, kell a hírverés. Mert ebben a világban bizony egyre többen szereznek lelki és ezáltal testi betegségeket. Csak az emberek elfelejtik, nem hiszik, hogy a belsővel is törődni kell, nemcsak a testünkkel.
Szerintem minden testi tünet lelki eredetű, ahogy írtátok is, hogy a hirtelen változás, új helyzethez való szokás, ami nem feltétlenül a napi rutin megváltozását jelenti, ki tudja, mi zajlik egy kamasz lelkében, fejében, szóval ez is simán kiválthatta.
Egy anya nagyon sokat elbír, ha tényleg szereti és tiszteli a gyerekét.
Szóljatok, ha megvan a blog, mindenképp szeretném olvasni és hirdetni.
Na megint sikerült összefüggéstelenül írnom? :)
Kiadhatjátok ti is:

www.lulu.com/
www.lulu.com/publish/ebooks/?cid=us_home_nav_ebk

Ha angolra is leforditjátok, akkor nagyobb piac.
@Vorg a Halhatatlan Báró: Esetünkben sem egyik pillanatról a másikra történt, voltak előjelei, romló eredmények a suliban. a sportban, több személyiség, stb.
A legnagyobb baj az volt, a fiú a mai napig azt mondja, nem beteg. Évekbe tellett, mire a gyógyszer szedéséig eljutottak. Ma már ott tartunk, dolgozni tud és a sportban országos versenyeken indul, a betegsége miatt viszont nem engedik a legmagasabb szintre, mert a sportorvosit nem kapja. Holott az igazi javulás akkor indult be, amikor újra edzeni, majd versenyezni kezdett.
@Záporka: esélyt sem adnak, ez annyira gáz. Azért mert van valami nyavalyája már nem teljesértékű, hogy megkapja a sportorvosit? Nem értem, hiszen jól teljesít, miért ne kaphatná meg? Akinek meg rossz az emésztése megkapja, pedig az sem egészséges állapot. Most csak mondtam egy hétköznapi példát...

A fiú nem beteg, ha együtt tud élni vele és nem érzi annak magát. Nem kell állandóan azt sujkolni belé, hogy ő hátrányban van azért, mert gyógyszerszedésre szorul. Ha gyógyszer mellett tünetmentes, akkor éljen teljes életet, sajnos mint mondod, ebben gyakorlatilag akadályozva van (sportorvos, miegyéb).
Tudom, hogy nem teszitek, ezt amolyan általánosságban mondom.
Bocs, lehet hogy mellékvágány, de konkrét pécsi ügy kapcsán néha olyan érzésem van, hogy a gyilkost valaki(k) sokkal betegebbnek akarják feltüntetni, és ennek a célja a felelősség alól való kibújtatás lehet... A gyilkos -ugye- 23 éves(!) , első éves(!) gyógyszerész hallgató, mert már járt egyetemre, a TTK kémia szakára. Ha jól tudom. Azért annyira tán mégsem beteg, ha eddig el tudott jutni. A szülei -akik most gondolom minden követ megmozgatnak, hogy bizonyítsák milyen beteg is a kis fiuk- nem tudtak róla hogy a "beteg" gyereknek éles fegyvere van? Na ne. Itt valami nagyón nem kerek...
@Deneware.: Igen, nekem is az az érzésem, hogy kicsit rájátszanak a dologra. Bár látod, egyik pillanatról a másikra beteggé válhat valaki, szóval bármi lehet.
@Vorg a Halhatatlan Báró: A fiú beteg. A gond az volt, mivel soha nem akarta ezt elfogadni, ezért nem akart gyógyszert sem. Édesanyja mondta Neki, az apja a vérnyomására szed folyton, a tesója inzulint, hogy érezze, aki szed folyamatosan, még nem kell, hogy láthatóan beteg legyen.
Soha nem volt sulykolva azonban, Ő nem.
Még munkát sem akarnak adni Neki és hiába a legjobb, sőt, sokkal jobb a szintjénél, valóban a sportorvosi miatt nem mehet feljebb. :-(
@Deneware.: Valami nem. Leginkább az, a szülők soha nem akarták elfogadni, baj van a fiúkkal. :-(
@Deneware.: Abban igazad van, amikor megtörtént a baj, akkor viszont azonnal ezzel jöttek elő...
@Deneware.: Abban igazad van, amikor megtörtént a baj, akkor viszont azonnal ezzel jöttek elő...
@Vorg a Halhatatlan Báró: @Deneware.:
Fogadjunk még nem találkoztatok ilyennel a környezetetekben. Nekem van egy barátom, a szülei nagyon sokáig ráfogták mindenre, hogy miért produkál néha olyan dolgokat amiket nem kéne, aztán a zárt osztályon kötött ki a srác. A legjobb, hogy még ekkor is máshol keresték a bűnbakot, szóval a szülők sok esetben vakok.
Skizofrénia esetében nem vitatom a gyógyszeres kezelés fontosságát, viszont rossz látni, hogy hányszor írnak fel antidepresszánst indokolatlanul.
Sokszor egy indokolt lehangoltságra is felírják, mert "depresszió". Gondolok itt szakítás vagy halál utáni gyászidőszakra. Kognitív terápia miért szorult ennyire háttérbe? Nincs rá kapacitás?
@blah: Én is azt mondtam, fontos, hogy a szülő mindenképp normálisan álljon a témához. Nehezen tudom elképzelni, hogy bármire fogni lehet egy ilyen fajta betegséget....

@standup: Egyszerűbb egy receptet kiadni, mint foglalkozni valakivel. És a gyógyszergyártóknak is ez a legkellemesebb.
@blah: @Vorg a Halhatatlan Báró: kezdeti stádiumban nem biztos, hogy fogni akarja bármire. Egyszerűen a tünetek alapján nem tudja mire vélni, racionálisan magyarázni a történéseket. Ezért (is) lenne fontos közzé tenni a barátnőnk esetét, hogy igenis merüljön fel a gyanú, ne vegyék félvállról a dolgot. Másik kérdés, hogy melyik ember mennyire bír szembenézni a gyereke ilyen betegségével. Mert ha a gyerek problémás, akkor a társadalom szemében egyszerű "bolond", akit be kell zárni valahová mondjuk terápia vagy gyógyszeres kezelés helyett.
@Fabius: Ez a baj, hogy ha neurotikus baja van valakinek, akkor az szimplán bolond. Mert az emberek tudatlanok és intoleránsak.
Ergo, kell a blog.
@Vorg a Halhatatlan Báró: Kell bizony. Szolgálati közlemény szerűen elárulhatom, úriparaszt tevőleges segítségét már bírom, ma este nyolcra pedig megyek az érintettekkel megbeszélni, mit hogyan szeretnének/volna célszerű csinálni. Eddig ennyi biztos.
@Vorg a Halhatatlan Báró: Olyannyira ráfogják, hogy amikor a kérdéses fiút elütötte egy busz, kórházban ellátták, majd a pszichiátriára vitték, tán még le is kötötték, ha jól emlékszem, nehogy kárt tegyen magában, pedig esze ágában nem volt. Akkor is az anyja volt, aki nem hagyta.
@kataflammable: Szia, rólam beszél fabius, igen baj és pedig azért mert egy teljesen más történetbe akarta behelyezni, igy a lényegét vesztette volna el, az én célom az lett volna hogy segitsen, felvilágositson és nem az hogy egy kitalált történetnek a kerete legyen.
@standup: fontos a gyógyszer de ha ugy gondolják szedi és evvel letudják a problémat nem jutnak az egyröl a kettöre, lehet lenyugszik az illetö de egy skrizofént ujra fel kell épiteni, a személyisége összeomlott, bizonytalan tele félelemmel és gátlásokkal több éves munka de nem elehetetlen helyre rakni a dolgokat.
@fényeske: Szia Felim :-)))
Isten hozott itt!!
@Záporka: Puszi felikém, jó irások örülök, hogy téma kezd lenni, talán lehet segitséget tudok adni ha csak egyen segit az írás már megérte. Átküldtem Zsoltinak az anyagot.
@Vorg a Halhatatlan Báró: Teljesen jól látod a helyzetet, a skrizofénia az elme betegsége vagyis elmebaj, de nem szellemi fogyatékos, vagy gyengeelméjű az illető sőt lehet átlagon felülien intelligens is, amiben megnyilatkozik a betegség és ez a fő veszélyforrása az, az ahogy lereagálja a helyzeteket, egy sajátos logikai rendszerrel amit nem biztos hogy egészséges ember megért.
Szerintem ezekben az esetekben az a legnagyobb gond, hogy "nagy" gyerekekről, fiatal felnőttekről van szó. Hiába veszed észre, hogy baj van a gyerekkel, nem tudod orvoshoz, pszichiáterhez vinni akarata ellenére. Márpedig te nem tudod eldönteni beteg-e vagy sem. Ha beteg, akkor se látja be, hogy segítségre van szüksége. Ha nem beteg, felesleges betegségtudatot kialakítani benne azzal, hogy orvoshoz cipeled, meg aztán nem is tudod elcipelni, ha ő nem akar, elvégre nem egy kiló krumpliról van szó, amit elviszel cekkerben. Nem tudom, érthető-e...
@kisa: Pontosan értem amit írsz a feljegyzéseimben erről is szó van. komoly kérdést feszegetsz de azt hiszem egy anya vagy egy apa érzi hogy nagy a baj e vagy csak múló szeszély a fiatal felnöttnél vagy kamasznál. Túl komolyak a jelek ahhoz hogy tudomást se vegyenek róla a szülök, és döntéseket meg kell hozni igenis orvoshoz kell juttatni bármi áron, még mielőtt késő nem lesz és egy pécsi eset után sírhatnak.Én a következő módon juttattam orvoshoz beutalót szereztem a körzeti doktornőtől, kihivtam a mentőket de abban sem akart beülni hisz nem beteg, kihivtam a rendőrséget és azok rábeszélésére beült és felmentünk a pszihologiára. Az ö érdeke volt és bár drasztikus megoldás tudom, de kényszerzubbony nélkül mégis megfelelő orvoshoz került muszáj bevállalni ezt a szülőnek mert csak ez az egy út ami vezet valahova.
@fényeske: még nem ismerem a teljes sztorit, de nagyon szeretném már olvasni, remélem, h minél hamarabb megtehetem, de én is megelőlegezek egy hatalmas kalap-megemelést! Mentő-rendőrség... huh, minden tiszteletem a tiéd!!
@Gladia Delmarre: már dolgozom a dolgon :-) A kézirat nálam, elkezdtem "posztokra szedni" az elejét :-) Szerintem hétfő reggel külön blogon olvasható lesz a prológ ;-)
Aztán szép sorban a többi...
@Gladia Delmarre: Köszi de a kalap emelést a fiam érdemli komolyan, én csak tettem az egyetlen dolgot amit tehettem, segítettem neki ez volt a dolgom, de a fiam átlépte saját korlátjait és félelmeit. Van egy barátom aki autista gyereket nevel ma már a gyerek 34 éves esélytelen még csak arra is hogy önállóan ellássa magát, a barátom és felesége imádják, óvják nevelik és közben rettegnek mi lesz vele ha ők már nem lesznek. Na ö előttük le a kalappal, hisz nekik még csak remény sincs amiből táplálkozhatnak.
@Vorg a Halhatatlan Báró: "Bármilyen neurológiai betegség gyakorlatilag tabu, elbagatelizált és valahol nevetség tárgya is."

kicsit helyesbítek: addig tabu, amíg nincs betegségnek kikiáltva, addig a legtöbb ember leköpi a betegeket, vagy a hajlamosokat, sőt a problámásokat is... hány olyan nagyszerű irodalomszerető van, aki József Attila tragédiáját sajátjaként éli meg, de ha egy hasonló ember odamegy hozzá "kunyerálni egy kis szeretetet" akkor lealázza részben saját maga felmagasztalásáért, részben az empátia hiánya miatt. de álljon itt a "félresikerült" embertársainkhoz való hozzáállás pár példamondata:

"az evolúció azért résen van, hiába a tudomány/technika...

a lúzer pedig lúzer, ezen mit akarsz szépíteni? :-)"

"ha tehetetlen, akkor ne akarja :->"

na ezért lett nem egy lekibeteg meghurcolva, ezért lesz a problémából betegség...
@azallamenvagyok: igazad van ha mint társadalmi jelenséget nézed. Az én elvem szerint ebben a kérdésben nem a társadalom a elsődleges lényeg, hanem a beteg és a hozzátartozója. Sajnos bizonyitott tény, hogy ez betegség, méghozzá biológiai okokra vezethető vissza. A hormonok, enzimek, milliói vannak a szervezetünkben ha bizonyos százalék nincs jelen vagy rosszul működik akkor tud elhatalmasodni rajtunk.Mindenki érdeke lenne, a társadalomé is, hogy a maximumot érjük el, hogy dolgozni, létezni tudó beteg legyen az illetőből de ez segítség és támogatás nélkül nem megy. A lábnélkülinek adunk toloszéket, a kéznélkülinek már tudunk robotkezet adni és még sorolhatnám a skrizofénnek gyógyszert,elfogadást kell adni és akkor kihozható belőle, hogy a társadalomra nézve is hasznos tag legyen.
„Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához, hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit.”
Edmund Burke

És ez mindenre igaz:))))))
@fényeske: Gondoljunk arra is, hogy ezek az emberek akkor is tudjanak boldogulni, ha mi netán már nem leszünk.
Így van az én fiam "szerencsés" helyzetben van mert van egy olyan testvére és egy olyan mennyem akik szeretik és maximálisan az ö érdekeit nézik maradt nagyon kevés de pár olyan barátom akikre támaszkodhatom ha bajban vagyok de sokan egyedül vannak , úgy kell megbirkozniuk a lehetetlennel, szülök, barátok mindenki feladta és igy eleve süllyesztöre van itélve:(((
@azallamenvagyok: csak szólok, hogy az általad alkalmazott csúsztatás már a gusztustalanság határát súrolja. adott poszt kommentjei közül csemegézni, környezetből kirántott mondatokat bedobálni mindenki tud, kérdés mi a cél és van-e értelme.

ha magadra vagy másra nézve sértőnek érzel valamit, akkor ott és akkor reagálj, ne máshol cibáld elő a kivágott véleményeket.

szerintem.
@úriparaszt: csak fel kívántam hívni a figyelmet egy érdekes kettősségre. kiragadás helyett írhattam volna, hogy másutt már kinyilatkoztatásra került, hogy a beilleszkedni képtelenek maradjanak csak a helyükön. véleményem szerint a boldogulás lehetősége mindenkit megillet, párkapcsolati és egyéb téren is.
a téma pedig pont idevág, a kérdés a régi... joga van-e valakinek a tanult vagy örökletes hátrányai ellenére egy normálisnak mondott élethez?
@azallamenvagyok: ismét csúsztatsz.
az idézett posztnak semmi köze ehhez a témához, igen erősen kell dolgozni rajta, hogy akárcsak összemoshatónak látszódjon.

egy óvodás kezébe nem adunk töltött magnumot, hanem műanyag játékpisztolyt, ha adunk ilyesmit egyáltalán.
egy (pár)kapcsolat teremtésére, kialakítására, emberi kommunikációra képtelen egyedet nem arra tanítunk, hogy milyen módon fedje el a baját és jusson (kizárólag) dugásra 'tartott' nőhöz, hanem elmagyarázzuk mit értünk normális kapcsolat alatt, aminek nem célja, hanem (kellemes) velejárója az említett tevékenység.
ennek semmi köze ehhez a poszthoz.
nyomatékosan kérlek, hogy ne mosd össze, és ne akarj olyan (hamis) messzemenő következtetéseket levonni, amik nem valósak, cserébe alátámasztják bármiféle hipotézisedet.
ha személyesen érintett vagy, akkor bocsánat, hagyd figyelmen kívül és várd meg az erről szóló posztot (lesz még).
skizoteria.blog.hu/

itt olvasható mától, adjátok tovább minnél több emberhez jusson el az olvasási lehetőség
Nekem hirtelen a Tánczos Gábor ugrott be. Pedig ő se nem pécsi, se nem skizofrén-asszem, epilepsziás (is).....na mindegy. Neki is nehéz lehet visszailleszkedni.
süti beállítások módosítása