Nemrég voltam egy érdekes előadáson, melynek a fent jelzett mondat volt a címe. Már előtte is olvastam a neten róla ezt azt, meg volt vmi pdf anyag erről, de akkor csak átfutottam, komolyabban nem foglalkoztam vele.
Dr. Hetesi Zsolt fizikus tartotta és lényegében arról volt szó, hogy amit a katasztrófa filmekben látunk, nemsokára (20-30 éven belül) realizálódik és tényleg megéljük azt. Amíg ültem ott a székben nem tudtam elhinni, hogy ez bekövetkezhet, annyira megszoktam azt, hogy minden működik magától. Pedig tudományos tényekkel volt alátámasztva, hogy az olaj meg a szén és a földgáz elfogy, a klíma változik, a népesség nő meg annak egyre nagyobb igénye a kényelemre, mi meg jól beszívjuk. A doktor úr szerint már nagyon késő szelektíven kezelni a hulladékot meg tömegközlekedni, az ma már nem elég. Sőt még azt is megkaptuk, hogy nincs is igazi megoldás. Illetve vannak kísérletek, de még nem kiforrottak és ugyan még előrukkolhatunk addig valami okossal, csak ki tudja sikerül e. A megújuló energiaforrások sem elegendőek, példának hozta a napkollektorokat illetve a geotermikus fűtést. Utóbbit, hogy ne kelljen kiegészíteni gépészettel, ami szintén fogyasztja az elektromos áramot, ~90 C°-os vízre lenne szükség, ami Magyarországon kb. 3 helyen van csak. A politikusok ekkor azt mondják, hogy építsünk még több atomerőművet, az majd megoldja a gondokat, azonban uránból sem végtelenek a készletek.
A végén mégiscsak eljutottunk egy megoldás féléhez, mégpedig mindenki döntse el magától, hogy neki mi a fontos, mennyi dologról tud lemondani, illetve tud e alkalmazkodni majd a megváltozott feltételekhez, érsd ezalatt ha beüt a krach tud e önellátó lenni, visszanyúlni a múltba.
A kérdés csak az, hogy vajon tényleg komolyan veszi e az ember ezt a tényt, vagy csak legyintünk rá és azt mondjuk, hogy ez nem történhet meg?
(Ha valakit érdekel bővebben akkor itt olvashat erről)
