Ezt a kérdést kaptam a minap. Öööö… most vezetek, majd otthon megbeszéljük. Aztán elfelejtődött, de az agyamban folyamatosan ott motoszkál, hogy kellene, minél hamarabb kellene erről beszélni, hogy ne innen-onnan szerzett félinformációkból jusson valami hibás következtetésre.
Anyaként igyekszem jól funkcionálni, és bár sokszor nem sikerül, azért arra mindig van energiám, hogy ha a gyerekeim kérdéssel jönnek hozzám, megpróbáljak higgadtan, rájuk figyelve válaszolni. Ezek a kérdések a legkülönfélébbek: mekkora a Világegyetem, mi történik a halál után, mi az a kondenzátor, élt-e Jézus, mi az a hit, hány perce élnek stb. Én általában megpróbálok a lehető legkorrektebben válaszolni, és ha valamiről lövésem sincs, megnézzük valamelyik gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyvben, vagy a neten. Ám a legnagyobbam eljutott abba a korba, hogy a „hogyan lesz a kisbaba, hogy került be a hasadba a tesó?” kérdésekre adott egyszerű válaszaim már nem elégítik ki. Őt a szex érdekli. És lát sok mindent is, ami újabb kérdéseket vet fel benne. Természetesen tisztában van már sok mindennel, beszélgettünk már a melegekről is, nem okozott problémát neki, hogy ilyen is létezik. De elsősorban persze nem arra számítok, hogy a saját neme érdekli majd (ha mégis, majd annak idején azt is megbeszéljük). Soha nem csináltam titkot női mivoltomból, szoktunk együtt fürdeni, tudja, hogy miért vérzek havonta, miért van mellem, és hogy optimális esetben a gyerek a puncin keresztül érkezik a világra. És látja anyát-apát csókolózni, már észreveszi az intimebb érintéseket, amiket vigyorogva-pirulva konstatál. A suliból az általános tudáson kívül szépen hazahordja a szabvány kézjeleket, és sok, általunk itthon nem használt (pontosabban a gyerekek előtt nem használt) trágárságon kívül pl. a „nőt szopatni” kifejezést is. Kérdeztem tőle, mit jelent ez? A válasz: vállvonogatás, pirulás. Természetesen. Nem mentem bele a dologba, csak annyit mondtam, amíg nem tudod, mit jelent, ne használd, és utána is gondold meg, hol, mikor. De akkor szöget ütött a fejembe, hogy talán el kéne kezdeni mélyebben foglalkozni ezzel a dologgal. Ha ilyen ütemben fejlesztik a kortársai a szókincsét, valamiféle tartalommal is meg kéne tölteni ezeket a szavakat. Bevallom, némi rémülettel tölt el a feladat, de tudom, hogy erre anyámék sem sajnálták az időt annak idején. No, persze a korának megfelelően kellene kezelni a szex témáját. De mit és hogyan mondhatok el egy nyolc és fél évesnek?
Mindez a Velvet cikke alapján jutott eszembe most. Minden hibájával együtt jó kezdeményezésnek tartom, hogy -egy valószínűleg nagy példányszámban fogyó tiniújság mellékleteként- megjelent egy ilyen kis füzetecske. Persze az otthoni beszélgetéseket, az okosan megválasztott könyveket, vagy épp egy iskolai szakembert, akitől bátran kérdezhetnek a gyerekek, nem helyettesíti. De jó, hogy valaki végre észbe kapott, hogy ilyet is kell.
