Nézzük a tévét, pontosabban a Csillag születikben a minket érdeklő műsorszámokat.
Ó igen, lepődj meg, nem állunk be a tévésznobok táborába, mi szoktunk ilyet ha valami érdekes van.
Ma volt. Egy ember, egy srác akinek az előadására kíváncsiak voltunk. Veres Robi, -alias Mc Dc- pedig nem okozott csalódást. Van benne valami lenyűgöző, pedig az alap műfaját nem szeretem. A rap nagyjából annyira áll távol tőlem, mint busmanoktól a csipkés tanga. De Veres Robi improvizációja érdekes, szövegei találóak és viccesek, monoszkóptól anyátok közt jelenetig, tűzijátéktól hangyák háborújáig beszélt ma is mindenről. Ehhez pedig kurázsi kell, meg olyan agy ami elismerésre méltó. Így összerakni valamit, ami ütemre,szótagszámra stimmel, vicces, és még időnként rímel is, az nem kis teljesítmény.
Másik -nem kevésbé- fontos szempont számomra, hogy Robi mozgássérült. Olyan rokkant, aki együtt él a testi hibájával úgy, hogy önsajnálatban fürdőzés helyett igyekszik valami tőle telhetőt tenni az asztalra. Jókedvűen, tele örömmel, életkedvvel. Amivel -szerintem- nem sajnálatot vált ki a környezetéből, hanem elismerést.
Őszintén tisztelem, ha valaki ennyire együtt tud élni a sorsával, belekeseredés helyett igyekszik a maga módján teljes életet élni.

A magam részéről *kalapját lengetve mélyen meghajol* minden elismerésem Mc Dc !