...de szeretnék én is sej, naptár fiú lenni,
klottgatyához pink inget, jól magamra venni,
és ha jő az AJÁNLAT, bizony elfogadnám,
örömömben meglehet, az ingem is ledobnám...
Bárhová nézek, pofán ver egy 2009-es naptár reklámja. Úgy látszik ma akkor lehet igazán trendi valaki, ha Kiszel Tünde szellemiségéből (muhaha) merítkezve kiad magáról valami szenzációsat.
Bódi Margó Pszilvi nem bízta a véletlenre, már szeptemberben megcsinálta a jövő évit. Mit lehet tudni, ugye? Nehogymá' valaki beelőzzön a surranópályáról...Jogos volt a félelem, kor és kartásnői egymás után rukkolnak elő a saját szüleményeikkel. Voksán Virág egyenesen 'életműve'ként aposztrofálja a falra akasztható valamijét. Csöndben mosolyogva konstatálom, ha az életem elférne 12 fényképen, az egy egészen pindurit kínos volna rám nézve. Jah, és akkor a művemről nem is beszéltünk...De ugorjunk és lessünk be ide is. Nem, ez nem a Magyarországi Műanyagfeldolgozók Szövetségének éves szakkiállítása, hanem egy naptárbemutató a változatosság kedvéért. A három grácia nem maradhat ki a nagy, össznépi naptárhakniból....
Ezen a ponton azonban megakadt a gondolatmenet. Höhő! Mi hiányzik ebből az egyébként unalmas összeállításból? Bizony. A férfi. Talán a háziasszonyoknak nem kell kalendárium a spejz ajtó hátuljára? Dehogynem kell. Felütötte fejét a vérszem, alkossunk maradandót! Csináljuk meg a Varánusz blog 2010-es naptárját!
Míg úriparaszt megküzd a meglepetéssel, és a fellépő heveny agyi oxigénhiánnyal gyorsan felvázolom a részleteket. :-D
Ugyan az aktuális trend alapján valami minimál dizájnos, szolídan erotikusat kellene készíteni, ám azt gondolom, a 'férfi' és a 'minimális' ne szerepeljen együtt semmilyen szókapcsolatban. Mondjuk kezdésnek lehetne egy harsány zöld réten álló piros kombájn, amit zilált öltönyös úriparaszt barátunk nyújtózkodva javít éppen köldökig kigombolt ingben. Felgyűrt ingujjából kilátszik szikár, mégis izmos alkarja, markában méretes francia kulcsot szorít olyan meggyőződéssel, hogy alapos szemlélők szerint nem csak kombájnt javítani, hanem borotválkozni is képes vele. Testtartásából magabiztosság sugárzik, férfias arcéle napban, és verítékben fürdik, a kép kontrasztját mégis a cipő fölött előbukkanó Garfieldes zokni, és a gatyakorcból kivillanó szuszpenzor pánt adja.
Következő képen én (vagyis Marcus Fabius római rétor) leszek látható Róma közepén, amint éppen a piedesztálra igyekszem fölfelé, tokától bokáig tógában. A laza anyag szabadon hagyja kidolgozott karjaimat, ám jótékonyan elfedi a torkosságom miatt kezdődő úszógumit. Tekintetem kemény de értelmet sugárzó, erős vonásaimat borosta keretezi, ám a sors furcsa fintoraként a fejem nyele vet a számra árnyékot. Egyesek szerint azért nem emelem soha az égre a tekintetemet, mert orromat fészeknek nézik a kölyök gólyák. Amint lépek föl izmos lábam kilátszik a tóga alól, csak az alapos szemlélők szúrják ki a farpofáimnál elfeslett tóga hasadékán át a heresérvkötőt.
No. A naptár szellemiségének alapköveit ezzel letettnek nyilvánítom, ám a leírások közben kíváncsi lettem: ti milyen összeállításokkal színeznétek ki a projektet? Szárnyaljon a fantázia, legyetek ízlésesen ízléstelenek, egyedül a kilátszó koronaékszerek nem játszanak.
Hajrá! ;-)
