Kedves cigány felebarátaim, a kérdés jó volt, csak épp rosszul feltéve.
"Elvenni viszont szinte mindent sikerült már... Két dolog maradt, amitől még meg lehet bennünket fosztani: a magyarságunk és az életünk... Mindkettőre fáj a foga ennek a képmutató "nemzetnek". Képmutató, mert nemzetként azonosítja magát, miközben "faji" alapú magyarságról beszél... Mi nem lehetünk magyarok...Miért?"
Mert a nagy semmi mellett adtunk egy mintát. Egy olyan mintát amit mi magunk is 1000 éve tanulunk, csiszolunk, ami nem tökéletes, de itt van valahol európában. Több száz éve vagytok itt, több száz éve képtelenek vagytok megtanulni, mit tartunk emberinek, mit tartunk elfogadhatónak, mi kell ahhoz hogy embernek nézzünk benneteket. Értem, persze az ősi, sátoros gyökerek.
Nos nekünk is vannak gyökereink, mégsem lakunk sátorban/putriban, nem lovon járunk dolgozni, nem nyilazzuk le első körben a nekünk nem tetszőket, nem szarunk a ház mellé, megtöröljük az orrunkat ha taknyos, naponta váltunk alsóneműt, kimossuk a ruhánkat ha koszos/büdös, levágjuk a füvet a ház körül, kiirtjuk a gazt, felsöpörjük a járdát, tisztán tartjuk a lakást/házat, iskolába járatjuk a gyerekünket, hogy tanuljon is valamit, keressük és nem várjuk a munkát, (a rohadt multi nekünk sem jár házhoz), szégyelljük ha segélyt kell kérnünk. A mocsokból kimosakodni nem pénz kérdés, igény és akarat. Folyamnyi példát írhatnék, van értelme?
Messze nem tökéletesen tesszük, nem is mindannyian, de többségében legalább törekszünk rá. Ti is?
Ideje felkötni a gatyát ha nem akartok rezervátumot, újmagyarok.