Ezer helyen találkozunk a közemberek és rendőrség kapcsolatát bemutató helyzetekkel, videókkal, leírásokkal, cikkekkel. Bizonyára az én készülékemben van a hiba de úgy látom ez a kapcsolat bizony erősen ambivalens.

 

Egyrészt adott a rendőr, aki a rend őre, fellép az érdekemben, megvéd és segít ha bajban vagyok, ha jogtalan dolog történik velem. Másrészt fellép és intézkedik velem szemben, ha szabálytalanságot, jogsértést, bűncselekményt követek el. Sőt, megteszi ezt akkor is ha gyanú merül fel az említett esetekkel kapcsolatban.

Mondhatjuk végzi a munkáját, ami pont olyan munka, mint az enyém, vagy akárkié az utcaseprőtől a miniszterelnökig (nem két véglet, nem értékrendi besorolás, sima példák, úgy kezeljük). Van főnöke, aki megmondja mit és hogyan csináljon, illetve egyéb utasítás hiányában -gondolom- rendőrségi szabályzatban leírtak alapján, csak úgy általában végzi a dolgát. A nagy számok törvénye alapján van köztük mindenféle, a senkiházitól a példás erkölcsű mintarendőrig, de a többségük nagy átlag, pont olyan, mint te vagy én. Épp csak ők rendőrök. Rendőrök, akiknek van feleségük/férjük, gyerekeik, otthonuk, pont úgy élnek mint akárki, viszont ha elmennek dolgozni, akkor rendőrök.

 

Rendőrök és nem fasszopó gecik, hazaárulók, mocskos rohadékok, kibaszott sünök, szemét zsidóbérencek. Nem. Ők pontosan olyanok, amilyenekké mi tesszük őket.

 

Ha odajön hozzám négy rohamrendőr, talpig vasban, és megkér, hogy 'Uram, legyen szíves velünk jönni!', akkor (esetleg) megkérdezem miért. Lehet erre nem válaszolnak, vagy épp nem értek egyet a válasszal, de mivel tökéletesen megfelel a normáimnak a megszólítás, értem és beszélem a magyar nyelvet, úgy érzem nem követtem el semmi rosszat, és amúgy is ráérek, hisz épp csak békésen üldögéltem a füvön a hozzám hasonló együttgondolkodókkal, nos, ez esetben én elmegyek velük. Nem kell kicsavarniuk a karomat (négyen kibírják, még akkor is ha egyesével megeszem őket) nem kell lefújniuk könnygázzal, nem kell feszegetniük a kezemet tonfával, nincs mitől félnem, tehát megyek. Ha előtte -valamiféle jogszabályra, rendeletre hivatkozva- felszólítanak, hogy hagyjam el a területet, nos, akkor azt teszem, nem vagyok jogász, nem tudom igazuk van-e, másrészt elkerülöm a fentebb leírtakat.

Utána, panaszt teszek. Ha kétszázan voltunk kétszázan teszünk panaszt, ha százezren értenek velünk egyet,akkor pedig százezren tesznek panaszt. Vagy feljelentést. Vagy pert indítok. Vagy akármit csinálok, ami demokratikus. Mivel sérelem ért.

Nem állok le harcolni, mivel aki velem szemben áll nem mérlegel, nincs joga, nincs lehetősége mérlegelni. Nekik azt mondták tedd ezt,mert ez a munkád, és ő megteszi. Ha közben szemen köpöm meglehet úgy vág szájba, hogy utána csak törött fogdarabok és némi véres nyál fröcsög a számból, ezzel is számolnom kell. A döntés az enyém, a következmény is. A csendőrnek is ettől volt tekintélye, ezt se feledje, aki épp őket hiányolja.

 

A rendőr pedig biztosan nem attól lesz magyar, avagy hazafi, hogy kokárdát kap elő a zsebéből és azt kitűzve odaül az együttgondolkodók mellé.

A rendőr nem lesz senki mellett, sem vele, sem ellene, egyszerűen végzi a dolgát. Ha rosszul végzi nem való rendőrnek de ha rossz parancsot kap, nos akkor a rossz parancsot hajtja végre, jól. Mert az a dolga.

 

Ha a rendőrt szarnak nézem, ő is úgy áll hozzám, ezen tán nem kellene csodálkozni. Nem pártkatona, nem igaz lelkű ministráns, hanem ember. Ugye ismerős az adjonisten/fogadjisten? Véletlenül sem állítom, hogy a rendőrség makulátlan keresztény ifjak gyülekezete. Bizonyára a rendőrök közt is van selejt, pont olyan arányban és pont annyira, mint az orvosok, ápolók, postások, vasutasok, vagy bármely szakma képviselői között, kivételt épp csak a politikusokkal tennék, hisz ott ordítóan magas az erkölcsi selejthányad.

 

Ha megállít a rendőr, nem sokkal a hatvanas tábla után, udvariasan köszön és megkérdi mennyivel mentem, megmondom. Ha azt mondja a műszerük százötöt mért, akkor ne háborogjak, hogy a mocskosok hazugnak néznek, hisz hazudtam. És még csak nem is azt mondta, hogy hazudok, épp csak bebizonyította. Nos, ettől lesz hirtelen az ellenségem? Avagy divatosabban: fasszopó geci?

 

Vegyük észre végre, a rendőr pont olyan amilyenné tesszük. Azt várjuk el tőle, amiben mi is segítjük, ami a közös érdekünk. Ehhez nem kell bakancs, nem kell gázálarc, nem kell nagymagyar szónoklat. Ehhez erkölcs kell, nem pedig vallás, hit kell és nem üres frázisok.

 

Ha hazaáruló faszfejként, ha erkölcstelen buziként, ha mocskos zsidóként kezelem, nos, akkor az lesz, csak idő kérdése.