Sok minden kiderült Vona Gáborról és a Jobbikról a hétvégén. Vonáról nem elsősorban, hogy mekkora politikus, hanem, hogy mekkora idomár. Novák Előd anélkül ment le kutyába, hogy legalább a lovaglópálcát suhogtató kezébe belekapott volna, amivel a "bokros lovakat" - mint Szávay, Apáti és Hegedűsné - trenírozta engedelmesre.
A "hetvenkedő katona" Novák meg ment a darálóba.
"Egy szabadversenyes választáson" bezzeg - hüppögött a faszbúkon teljesen feleslegesen, ugyanis a Jobbikról most derült ki, hogy a demokratikus működéstől meg a "szabadversenyes" választásoktól búcsút véve játsszák tovább amit Orbán a Fideszben lekottázott. Vona jó tanítvány, lépésről lépésre leutánozza Viktort, épp most alakítja ki maga köröl a centrális erőteret a Kiválasztottakból.
Teheti, mert a Jobbik tagsága erős hasonlóságot mutat a Fidesz tagsággal: kijelölsz nekik egy Szent Célt, amire hivatkozva képesek bármit lenyelni. Akár azt is, hogy helyettük Vona válassza meg a pártvezetést egyszemélyben, ő jelöljön irányt, ő szabja meg kicsoda lesz micsoda a pártban és annak környékén. Hallgatnak birkamód és tényleg elhiszik, micsoda merészség/kompromisszumkészség Vona részéről, hogy Novák kussoltatásáért cserébe Volnernak adta a frakcióvezető posztot.
Mit kockáztat ezzel Vona? Mire garancia Volner?
Pont arra, amire Novákot hitték amíg ki nem derült, Novák is pont a semmire garancia. Úgy szervezik ki a pártból, hogy alig veszi észre, a morgás nyüsszögéssé szelídült, ma meg már talán csak az jár a fejében, a kutyahúgy képes kirohasztani a cseresznyefát, ha elég sűrűn locsolják vele.
