Láthatóan nehéz dilemmával küzdenek a radikálisok: hogyan húzzanak valami kézzel megfogható hasznot a nyomorból vagy háborús viszonyok elől menekülő szerencsétlenekből? Emberileg nyilván nem gond se a leverés se a lehúzás, elvégre "ezek" nem mi vagyunk, ezekkel bármit lehet, meg különben se gondolják már, hogy itt állomásozhatnak tök ingyen.
Ennyire undorító ám ennyire röhejes dolog régen volt már ebben az országban.
Az egyszeri betyárok elindultak az Alföldre bevándorlókat verni, mert néhány monoklis migráns és a kalkulált hírverés ugyan a népvándorlást nem állítja meg, viszont borzasztó hazafiságos politikai haszonszerzésre éppen alkalmas. Mentek, mendegéltek, eltévedtek, bolyongtak, még sokkal jobban eltévedtek, és mikor már a rendőrök is rajtuk röhögtek akkor úgy döntöttek, nem vernek migránsokat, aznapra pont elég, ha toroczkai megrohad. Aztán mikor a Fideszben már elkönyvelték, hogy náluk hatékonyabban nem tud senki hangulatot kelteni a bevándorlók ellen jött a fordulat:
Kiss Róbert gárdakapitányt lekapcsolja a TEK amint éppen a migránsok fuvarozását szervezi némi euróért cserébe.
Mer'hát valami haszon csak teremjen, ha politikai nem, akkor anyagi. Leverés vagy lehúzás nem mindegy? Ha le/kiverni nem tudják őket akkor legyen a B terv, a "jogellenes tartózkodás elősegítése". A kapitány hülyemagyarázatán már maga Orbán is annyira röhög, hogy az Éves Nagy Beszédét is azzal zárja: Magyarország olyan hely legyen, ahol nem történhet meg bármi. Mármint olyan bármi, amit ő maga nem akar. Kiss behisztizett és a "beépített ügynökként" megszerzett "tényanyagot" már nem kívánja a hatóságoknak átadni, azzal a munkájukat segíteni, mert nem érdemlik meg, bibi. Vona óvatosan eltolná magától a migráns-taxist, de a Párt egy egészséges radikálmuftizással fölteszi a koronát a mineknevezzelekre:
„szánalmas Vona Gáborék magyarázkodását arról, hogy nekik semmi közük Kiss Róberthez. Főleg azért, mert a két szájkaratés radikálmufti korábban sok rendezvényen és a Barikád címlapján is együtt virított”
