Azt lassan megszokja az ember, hogy különleges, egzotikus idiótának számít magyar létére szerte Európában. Azt is, hogy a külföldi ismerősök hol borzadnak hol poénkodnak hazai nagyjaink méltán híres cselekedetein. Elvégre ők a szocializmus ízű "reformjaikkal" és kacagtató ostobaságukkal, ízléstelenségükkel lettek az európai közélet surstrommingjai, amikhez csak akkor mész közel, ha hányni vagy röhögni akarsz.
Különösen igaz ez a visegrádi blokk népeire, akik sacc/kb ugyanazt az utat járták amit mi.
A lengyelek kormányszinten röhögnek azon, hogy Viktor szájjal kényezteti a medvét, akit a zöldségembargó kihirdetése hirdetés után ők almaevéssel szívattak. 
Elképzelhetőnek tartod, hogy Fazekas Sándor földminiszter nyilvános almaevéssel - vagy akármi mással - leckéztesse Vlagya Putyint? Na, ők sem. Sajnos nem csak a lengyel politikusok, de maguk az emberek is úgy látják, belőlünk magyarokból kiveszett a kurázsi. Nekünk mindegy, hogy Viktor csattogós fingóst jár ott is, ahol a többiek gyászolnak, meg az is, hogy a szólás és véleményszabadságért életüket adók példájából csak annyi jut el vezéreink fejébe, hogy kurtítani kéne szólásszabadságot. Náluk ez akkor sem volt divat, mikor a vallásukat és a pápájukat kritizálták karikaturisták:
Éppen ezért gondolták úgy, hogy meglepnek engem és Viktort egy stílszerű ajándékkal. A csomagot kibontva meglepődtem, ők pedig kajánul röhögve elmagyarázták a "miért van egy agysejttel többje a nőknek, mint a tyúkoknak" vicc analógiáján, hogy miért is van szüksége erre a célzást segítő készségre Viktornak akár itthon, akár külföldön:
Nekem mindössze annyi maradt, hogy megkérdezzem: Ti tényleg elhiszitek, hogy ettől majd nem hugyozza körbe az összes klotyót ahol megfordul?
