Meghasadtam. Egyszerre kezdtem tisztelni Viktort, és röhögtem ki ugyanabban pillanatban. De az utóbbi hetek teszetoszasága után végre megtörtént a valami, vagyis Kedves Vezető nertárs eldöntötte mit akar. Megszítta az orrát, felkrákogta ami odabent mind begyűlt lenyelhetetlenül, és az egész turhát odaköpte az amcsik küszöbére.
Hogy egyszerűségében a demarsot összekeveri a durtmarssal? Vicces, de nem érthet az ember mindenhez. Van aki a politikához, van aki az ultihoz, és akad aki egyikhez sem ért igazán. De legalább az elmúlt időszak csontzenéjének vége van, nem járja a beszari csárdást térdcitera zenére, mint mikor felcsúti parasztgyerek találkozik a grizzlyvel. A Goodfriend örüljön, hogy a tegnapi műsor végén lepacsizott vele, és nem fejléc nélküli sallert meg lepecsételetlen kokit osztott. Pedig megérdemelte volna ha abból indulunk ki, milyen hosszan és hányszor, de hányszor baszogatták ezek a szegény magyar diplomáciát a mindenféle korrupciós sirámukkal.
Ennyi idő alatt sem értették meg, hogy ez nem véletlen, mi direkt vagyunk a csúcsvezetőinktől kezdve ilyen korrupt szarok. De ahogy a magyaroknak legyen közömbös hazudik/hazudott-e a kormányuk, úgy az amcsiknak is legyen közömbös, hogy mi itt mennyire vagyunk korruptak. Az 1700 cégük alkalmazza csak azt a 80 ezer magyart ahogy eddig, annak örüljön, hogy nem minden iparágat ért - még - utol a trafikosítás, és a Nemzeti Pártkasszatöltő lobbistáknak is maradt még mozgástér. Úgyhogy a jövőre nézve azt kell felfogni amcsikáim, hogy a Beleállás Pillanatától mi már a "Kő'-papír-kurvaanyád(?)" nevű játékot játsszuk, ahol a megérlelt zöld turha üti a szar, fejléc és pecsét nélküli fecniteket, srácok. Vili?
