Bevallom kicsit megkésve olvastam a Vastagbőr kalandját a Köztársasági Elnöki Hivatallal, de a posztjuk végén meg kellett néznem milyen dátumot írunk ma. Nem figyeltem oda eléggé, és visszacsúsztunk pár évtizedet az időben? Káder János nertárs tiszteletvacsorázik a kommunista állampárt egykori államminiszterével, a Hazafias Népfront elnökével? Áder János azzal az emberrel, akinek cinikus helyezkedését a friss köztársaság elnöki posztjáért ők maguk fúrták meg az SZDSZ-szel karöltve, mikor még eszüknél voltak a rendszerváltás környékén? 

Ez most tényleg komoly, és 23 évvel később itt tartunk?

Zero kolléga értetlenségében néhány kérdés intézett a hivatalhoz, és a válasz akkor sem lehetett volna megdöbbentőbb, ha Semjén Zsolt adja elő Sátán Jaggernek öltözve twekelés közben egy ifjúkeresztény diszkó közepén. 

"Áder János már elnökké választásakor elmondott beszédében világossá tette, hogy fontos számára a hazai teljesítmény- és tiszteletkultúra megerősítése. Ezért az elmúlt másfél évben – nemcsak az Ön mostani érdeklődésének fókuszában álló tiszteletvacsorák keretében – számos alkalommal igyekezett tiszteletét kifejezni mindazok előtt, akik a maguk területén lehetőségük szerint kimagasló teljesítménnyel járultak hozzá ahhoz, hogy mi magyarok büszkén tekintsünk politikai nemzetünkre. "

Szóval Áder tiszteletkultúra erősítése azt jelenti, hogy a kimagasló teljesítményt értékelni kell akkor is, ha ellentétes a Fidesz alaptörvényében leírtakkal? Mert'hogy abba bele teccettünk ájpedolni, hogy: 

"mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki."

Mármint abból az 1956-os forradalomból, amit a tiszteletvacsora-vendég minősített az alábbiak szerint:

"Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, hátamögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenti-Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Löwenstein herceg. Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani."

Mézes-mangalica ízű hungarikumtól túlfűtött pálfipista legyek nyomban, ha értem, hogy tekinthetnék én erre az emberre, és Káder produkcióját látva politikai nemzetünkre büszkén, ha egy ekkora kommunista tróger seggét polírozza fényesre a köztársaság elnöke a hivatalával együtt? Mi közösködni valóm van nekem egy akkora szemforgató őskommunistával, aki az újra temetett Nagy Imre koporsójánál ott parádézott azután, hogy ezt leírta róla:  "Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták."

De ennél is jobb kérdés, hogy mi közösködni valóm van nekem a szemmel láthatóan múltat törlő agymosáson átesett Káder Jánossal? Akinek véletlen mázlija, hogy Pozsgay nyolcvanadik születésnapja nem egy évvel korábbra, a Mindszenty emlékévre esett. Akkor nézett volna ki ez a "tiszteletvacsora" igazán faszán.