Kedves Lajosom, Miklósom, ciprusi barátaink szeretett népem!

Jipiájé! Megvan az Unió költségvetése, nem kerültünk arra a szopóágra amire kerülhettünk volna. A magyar gazdaság stabil, mint a februárban még talpon álló rohadt nád. Jelentős presztízs birtokában voltunk, az ország stabil költségvetése ez első módosítással megvárta a tavaszi ülésszakot, élt negyvenkét napot ahelyett, hogy január másodikán összeomlott volna. Ezt sikerként könyvelték el, nekem, mert ugye ki másnak, hiszen minden ami siker azt én egyedül követtem el az ország érdekében. Nem számít, hogy a Moody's továbbra is bóvliban tart minket és a középtávú gazdasági növekedési kilátásainkat gyengébbnek tartja minden környező országénál. Az sem számít, hogy a tárgyaláson csöndben ültem a sarokban, amíg a kohézió barátai csoport kijárta amire lehetősége volt. Én nyertem egyes egyedül és kész. Plusz aki felemlegeti, hogy volt még valaki aki a tárgyalássorozat előtt Magyarországért lobbizott Johannes Hahn regionális fejlesztési biztosnál, és esetleg ennek a körülménynek köze lehet az eddigi merev elutasítás feloldásához, az másodpercek alatt valamelyik busz hátuljára ragasztva találja magát! 

Gyerekek! Örvendezzetek, hisz tényleg a siker napja ez, a téli fonnyadt narancs lécsavarásának ünnepe! 

Örvendezzetek és mondjatok hálát Istennek, azaz nekem a sikerért! Te, legkedvesebb Lajosom a kohéziós pénzek további felhasználásával újíthatod fel vidáman a vasútvonalainkat, kerül amibe kerül, vizsgál az OLAF amit akar! Te, kedves Seszták Miki cimborám tovább lobbizhatsz a már tuggyukik által tuggyukhol bejegyzett cégeknek az Unió új, határokon is átívelő netes hálózatfejlesztő pénzeiért. És végül, de nem utolsó sorban ti, kedves földoligarchák, akikre a következő ciklusban is a legtöbbet költi az Unió, örvendezzetek! Hisz ezért vívtuk sokszor könyöklős, hazudozós és időutazós harcunkat a kisbirtokosok kiszorításáért. Ezért vesztem össze Ángyánnal a földtörvényen, ezért a vigyorért küzdöttem inam szakadtáig, ami most Mészáros Lőrinc arcára kiült. 

Fellélegezhetünk most együtt édeseim, kincsei a nernek! Mert voltak pillanatok amikor ennek az egésznek annyi értelme látszott, mint Viagrával tömni egy eunuchot. Szerencse, hogy nem adtam fel, hogy a magyar gazdaság tündérmesébe illő sikersztori, mert a hét régiójából hat európa legszegényebbjei közé tartozik, és így 1,56 milliárd eurós bónusz is fel tudtunk nyalni miattuk. Mondtam én, hogy a negatív növekedés is növekedés amiért eurómilliárdot adnak. De ne higgyétek, hogy ez azt jelenti hazánk az egyik legszegényebb kódis az Unióban, egyszerűen csak unortodox gazdagok, tehetségesek és jómódúak vagyunk. De a fejenként jutó 712 ezer forint támogatásra, a listán elfoglalt második helyünkre a Jobbik is bekussolhat a lépjünk ki a zúnióból szövegével, mert ennyit szinte senki nem szakít a közös kasszából, mint mi!

Úgyhogy térdre, imához, szaporán hányjátok magatokra a keresztet, nehogy az Európa Parlamentnek eszébe jusson a vétójogával kukázni az egészet. 

Ölellek Benneteket, csókpuszi, Viktor!