Ezzel az unortodox gazdasági szabadságharcos közönyösen visszafordult a cikkhez amit írt, ezek meg csak kamilláztak óvatosan egymás között: hol járt ez a féleszű eddig, hogy még mindig a maga fejben szabadságharcait vívja, de azzal is csak a harmincéves háborúnál tart? Csak nem Ozorán volt ő is, és a bőség zavarából kilábalni képtelenül a protestáns és katolikus harcoló felek között ugrándozva tologatja a szép színes, ám csattogó falepkét?

"A magyar nemzetstratégiának számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy a harmincéves háború újrajátszása nem csupán a képzelet játéka, hanem valóság. Ha így lenne, akkor ma még csak 1627 körül járunk, és még két évtized válságos korszaka lehet előttünk." - olvassák, és csodálkoznak: ez az ember itt tényleg gazdasági miniszter? Mert ők is készültek ám szemléltető ábrákkal meg minden, de az valahogy egy másik, ám sokkal lényegre törőbb valóságot tartalmaz:

Többé kevésbé ez az egy releváns kérdés az, ami meghatározza a nemzetstratégiát. Az egykulcsos adó eltörlése - ha mindent nem is oldana meg - a problémák többségére orvosság lenne. A belső fogyasztás nem nőtt tőle, sőt, az évente kieső 5-600 milliárdos lyukat a fogyasztási és mindenadók emelésével foltozzák ahogy éppen eszükbe jut. Ettől nyilván drágább lett az élet, ennek - főleg az élelmiszerárak 6%-os növekedésének - köszönhetően nő az infláció, a szegényebb rétegeknek még kevesebb jut fogyasztásra, a gazdaság meg kereslet hiányában belefordult a recesszióba. Csodálatos teljesítmény ez két év alatt, annyira feritél, hogy Török Gábor is lemondott már most, félidőben a gazdasági csodáról, és a győzelmeteket kizárólag kampánytechnikákkal és egyéb unortodox adminisztratív eszközökkel látja kivitelezhetőnek. A rossz hír az srácok, hogy TG optimista szemléletét sokan nem osztjuk. Ha a most megjött recesszió tartósan itt marad, mint a tripla bóvli, az nem csak nekünk, de nektek is fájni fog. Mert azt viszont jól látja, hogy "a választók érzékelése ezen a téren is erősen szubjektív", és ti a szubjektív érzékelésen fogtok akkorát taknyolni, mint senki a rendszerváltás óta. Ezen pedig a mentegetőzésként hangoztatott, majd, ha még sokkal jobban beindul a Merci gyár kifogás sem segít.

 Sokkal fájdalmasabb lesz ez, mint Viktornak kiállni és bátor félázsiaiként így szólni a hordához: megpróbáltuk, nem jött be, másfelé megyünk! De választhatjátok a nem mondja ki, meglapul és sunyizik, de csöndben irányt vált és úgy tesz, mintha mindig is amarra akart volna menni módszert is. Ha megteszitek ígérem legfeljebb kuncogni fogunk, hahotázni nem. Ennyit megérne ez nekünk is. Mert rátok szavazni az életben soha nem fogunk, de a kisebb tiltakozás és a halkabb anyázás számotokra is belpolitikai eredmény lehetne egy valamire való gazdaságpolitika, és recesszióból kilábalás esetén. 

Viktor, vagy elég bátor ehhez?