Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy haver, nevét is, címét is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
de leszarom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, hazai fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, 

de nem tudja, hol bérel földet Massimilianó a király,
annak mit rejt e térkép?

(via)

Ángyán tanár úr tegnap valamiféle összefogás jelképe lett. Amíg az árpádsáv - raszta - gazda egységfont mellette demonstrált a Kossuth téren addig ő ismét nem volt tétlen. Hogy mit csinált? Fúrt. Fájóan, szédítően mélyre, le egészen a NER talapzatáig. Az eredményt pedig döbbenetesnek nevezte.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy borsod megyei földosztás. Illetve egyszer majdnem volt, olyan, ami a helyi gazdáknak kedvezett volna, de ez aztán valahogy mégse lett. Aztán valahogy mégis lett, egy okvetetlenkedő nemzeti park igazgató kirúgása árán. Ne nézzetek bután, Abszurdisztán földjét ilyen körülményesen osztják. Nem is értem mit képzelt az okvetetlen pernahajder igazgató, írásba kérni Mengyi Rolnad borsodi főfideszestől a pályázat elszabotálására a parancsot? Naná, hogy az állásába kerül az ilyen, amíg van egy helyettese aki a szóból is ért. A pályázat kiírása végre nerkompatibilis lett, és Tállai András államtitkár pereputtya zavartalanul juthatott az őket megillető anyaföldhöz. Ennek az ügynek fúrt a mélyére Ángyán tegnap Egerben, a Bükki Nemzeti Park igazgatóságán:

"– Mélyfúrást végeztem, s döbbenetes eredményre jutottam – mondta Ángyán. Szavai szerint a csaknem háromszáz pontos bírálati rendszerben száz körüli pontot „ért” a gazdálkodási terv kidolgozása, ami definiálhatatlan. A pályázatok elolvasásakor a volt államtitkár sokszor úgy érezte: olyanok írták a mondatokat, akiknek semmi közük nincs a földhöz. Talált két, gyakorlatilag szóról szóra megegyező gazdálkodási tervezetet, s igencsak meglepődött, amikor kiderült: a két konkurens pályázó közül ugyanarra a szövegre az egyik pályázó tíz, a másik viszont hatvan pontot kapott."

 - Nem ezt ígértük az embereknek, ez elfogadhatatlan! - mondja Ángyán, mi meg várhatjuk a következő seggreforgó blog megjelenését az MTI hírekben. Jó lenne, ha legalább arra figyelnétek kedves töketlenek, hogy előbb a blog legyen regisztrálva, a poszt megírva, és nem a hír megkreálva a Központi Hírgyár oldalán, mert legutóbbi ilyen akciótokra a legfinomabb jelző a gecikínos. Javaslom adjatok szájkosarat Budai Gyulára is, mert nem kevésbé kínos, ahogy az osztrák zsebszerződőkkel ordítozik nyugaton, közben meg a helyiek szerint az államtitkárotok segíti földbérlethez az olasz Alberti Massimiliano haverját keleten. 

Érdekelne, hogy Budai Gyula nem talál-e ilyenkor valami kérdést elrejtve valahol mélyen magában? 

Nem ezt, marha, ezen már túl vagyunk, valami relevánsabb nem jut eszedbe? Vagy ha az államtitkár haverok bizniszelnek akkor letilt fejedben a rendszer, és automatikusan elindul az üresjárati: bassza meg, karcos az a rohadt ingyen Audi - alapüzemmód? 

Kíváncsi vagyok szerintetek meddig mehet ez ezen a pofátlan, képen röhöglek módon? Mert ahogy elnézem a földügy lesz az a valami, ami mentén az ellenzék képes egymás anyázása helyett összefogni, amit ért és értékel a vidéki egyszerű ember is, és nem számít a belpesti értelmiség unalmas nyavalygásának. Ha így haladtok a ciklus végére eléritek, hogy ezer hektárszámra lesz földetek, amiken ha elég mélyre ástok, fasza kis temetőt alakíthattok ki a politikai hulláitok számára. 

Csak arra figyeljetek, ásó, lapát és kivezényelt közmunkás legyen elég, nehogy sekélyek legyenek azok a sírhantok.