Ücsörgött a fotelban és a bajszát rágta. Lába az asztalon bakancsostól, homlokán redők, szúrós tekintete mindjárt lyukat éget a drapérián. Önkéntelenül beletúrna a sörényébe, mint mindig mikor erőlködik és nem jut eszébe semmi, de a mozdulat elakad a levegőben félúton. Úgy érzi magát a haja nélkül, mint egy keresztény Sámson, és ez pont olyan hülyén hangzott bajusz alól mormogva, mintha Semjén Zsolt mondta volna egy kormányülésen. Mérgében felpattant a fotelból és fel alá kezdett járkálni a szobában. Súlyos léptei alatt nyikorgott a parketta, bakancsából a perzsára hullott a megszáradt sár, amit dühödt dobogással jó mélyen bele is taposott.
- Hogy a picsába csináljak így Gyurcsányból mártírt?!
Hónapok óta ezen tipródott, és nem sokkal jutott közelebb a megoldáshoz. Terhes volt már a kormányzati lét, kicsit nem figyelt és majdnem hivatalosan is őt jelölte ez a mitugrálsz köztársasági elnöknek. Mit képzel ez? - dohogott, és szíve visszasírta az ellenzékiség felhőtlenül felelőtlen boldog időszakát. Győztünk, mi? Fülkeforradalom, mi? Történelmi lehetőség, mi? A kétharmad meg levizeli a zoknit ettől a 3%-os Gyurcsánytól hetente, ahogy rájuk ijeszt valamivel. Mintha a Parlament Bőrpofája lenne fűrésszel a kezében, úgy csinálnak.
Unta már a műsort, a szociknál is jobban elege volt a saját beszari társaiból. Unalmában találta ki a saját kézivezérlésű parlamenti gárdát is, mert a képviselők basztatása legalább egy kicsit izgalomba hozza. Végső elkeseredésében jött az ötlet hónapokkal ezelőtt: tényezőt csinál megint Gyurcsányból, termel ő az ellenzéknek vezetőt, ha már azok nem képesek maguknak összegründolni egyet. Kitalálta az elgáncsolt frakciót, hadd sivalkodjanak a nyugdíjasok meg a chartisták, legyen egy kis lárma, különben az őszödi táncoslábú soha nem éri el a bejutási küszöböt. Most meg ez a Molnár keresztbe tenne az okoskodásával? Nem érti ez a marha, hogy értük van minden? Trükközgetünk, trükközgetünk, a befektetett kemény munkát meg szarba se nézzük?
Eddig jutott a mérgével, mikor hangos csörömpölésre lett figyelmes. Azt hitte a fejéből jön, végre leesett a tantusz, de nem. Csak az egyik tarsolylemezt verte le az asztalról, az esett a szőnyeg mellé és zajongott a parkettán, mint bádoglavór a kockakövön. Lehajolt érte, kezébe fogta, és abban a pillanatban fény járta át a koponyaűrbe szorult sötétséget. Nézte a tarsolylemez hátlapjába gravírozott szöveget - sírig hű barátodtól, soxeretettel, Lezsák Sándor - és vigyorogva a telefonjáért nyúlt.
- Halló, Sanyikám? Küldd át a gyurcsánytörvényt aláírásra most!
- De érkezett....
- Küldd! Most!
- De Viktor is azt....
- MOST!! KÜLDD!!
- De hétfő...
- Hogy a Szentséges Szűzmariska fosson homlokon narancsmaggal, mosolyogva, ÍRD ALÁ AZT A SZART ÉS KÜLDD ÁT BASZKI!
- Jó...
Az ajtón bekopogó futárnak szerencséje volt, hogy nem tépte ki a karját vállból az irattal együtt sietségében. Üdvözült vigyorral kanyarította nevét a törvény alá, legszívesebben ékezetek helyett szívecskéket rajzolt volna örömében, de végül ezzel nem húzta az időt. Felhívta Belénessyt a Központi Hírgyárban, hogy doboltassa ki a tényt azonnal, és elégedetten rogyott vissza a fotelba.
Na kispofáim, most mehettek Kálmán Olgához magyarázni, hogy jogsértő volt az aláírás, szajkózhatjátok napestig a médiának, hogy a Házszabály 109§ és az Átmeneti rendelkezések 9. cikkének értelmében jogsértő módon jártam el, de a Gyurcsányból mártír lesz akárki meglátja! Az asztalon álló üvegért nyúlt, öntött magának egy kis pápai gyalázatost a hazaiból, amitől kisimultak az idegei, és elmúlt a keze remegése is. Elégedetten fújt egy nagyot, lenyúlt a fotel mellé kedvenc kötélből font ostoráért, és lyukat csattintott vele a céltáblának használt focistaportré homloka közepére.
Az utolsó 100 komment: