„Egyszerű gondolkodás, egyszerűség, simplicity kell” - mondta Orbán Viktor jobbkeze, és ott helyben faékké alakult. Ezzel a mondattal és némi röhögéssel el is intézhetnénk FuraGyurka tegnapi hakniját, mert a valóságot képletesen fedi, de akkor megfosztanánk magunkat a matolcsysta világkép egyéb részleteinek kibontásától, ami hátborzongatóan izgalmas. Elsőre nem is tudtam eldönteni, hogy a Financial Timestól kapott sallertől szédül még mindig, vagy egyéb tudatmódosításra volt szüksége, mert ennyi baromságot elviselni máshogy már nem tud. Mindenesetre mondott a jómunkásember olyat, amitől még a Nemzeti Giccsmúzeumban is bebandzsított a Miska kancsó.

Egészen régről, az ősmagyaroktól indított: eleink három dologban voltak kiemelkedően jók: agysebészetben, gasztronómiában és vendéglátásban. Honfoglaló őseink valóban kiválóan alkalmazták a lobotómiát, apró szépséghiba csak, hogy a jelek szerint a nem egészen sikeres beavatkozások túlélői is tovább örökítették a génállományukat, és ez meglátszik a ma beszélő fejein is. A nyereg alatt puhított hús csak mese, a hunok már a Kárpát medencébe indulás előtt is pörköltet főztek, csak akkor még kengnek hívták. Úgyhogy Árpádot és a többi vezért már itt várta készen a szakácskönyv, csak vissza kellett kérni Szvatopluktól. Ám ezt a vendéglátás dolgot szerintem rosszul tudja Gyurka, mert inkább a vendégségbe járás volt amit szerettek a magyarok. Ahol aztán kibújt belőlük az ingatlannepper, telket vettek lóért, ha volt aki beengedte őket, ha meg nem, akkor előre küldték a honfoglalás Orbán Viktorát, Botondot, aki buzogánnyal kopogtatott be a védelmi pénzért.

Hogy ennek az egésznek mi köze a mai magyar gazdaságpolitikához Matolcsy lobotómiáján kívül? Ezt csak ő tudja. Mert a következő képben már azt vázolta mennyit okosodtunk az ötvenes évek óta. Akkoriban még csak egyszerre egy tervünk volt, három majd ötéves, de most mindjárt egy időben van három: a Wekerle, a Mikó Imre Terv és az Új Széchenyi Terv. Igaz ezeket nem megvalósítjuk hanem összevonva továbbtervezzük, ebből lesz a negyedik Magyar Növekedési Terv, amit az ötödik Széll Kálmán Tervhez hasonlóan fogunk nem megvalósítani. De aki a tervdömping mellett nem látja, hogy itt három-négy-ötszörös tervgazdaság van, az hülye, mert a tervünk tervének megtervezése is az ütemterv tervének eltervezéshez képest tervezetten illeszkedik az alaptervbe, ami terv szerint valósul meg. Mi nem világos ezen?

Ezek után leszögezte: a válságot túlélni termeléssel kell, úgyhogy Magyarország termelni fog. Lesz itt iparosodás, bányászat és kis mezőgazdaság, mert termelni ezekkel lehet. Kicsit tényleg olyan ez, mint a boldogult ötvenes évek, ez a félbolond is kergeti a lázálmokat ezerrel. Lesz újra Acélváros, Dumaújváros meg Leninváros, akarom mondani Orbángrád?Újra nyitjuk a bányákat akkor is, ha a bányászható készletek lemerültek régen? Erőltetjük ismét az iparvárosokat, pedig a legnagyobb gyáraink éppen az eladhatatlan termékek miatt nem voltak rentábilisak a KGST mindent felszipkázó piacának összeomlása után?Termeljünk mindent bármi áron, mert a termelés ténye mindent megold önmagában? Mondd Gyuri, te szoktál néha másra is gondolni a kádárista nosztalgián kívül? Vagy ez annyira belétek ivódott már, hogy a főnököd is csak posztkádári modellben tudja elképzelni az oktatást is, hogy legyen elég szakmunkás a szocreál grandiózussággal megálmodott Új Iparosodási Forradalomhoz? A kétkezi munka nem szégyen, sőt, de neked éppen a fejeddel kellene munkát végezned. Amit 1: nem teszel, 2: a kicsit amit néha mégis, azt is szarul. Ennek a szerinted sikerreceptnek a levét már ittuk 40 hosszú évig garantált felvevőpiac mellett, és az egyetlen dolog ami rendszerváltásra nőtt az nem az életszínvonal, hanem az államadósság volt.

Ezek után nem túlzás kijelenteni, hogy az eddig végzett munkátok valóban nem látható siker. Mert a siker általában látszik, és nem kell "nemhitel-dehogykölcsön" védőhálóval biztosítani magunkat a pofára esés ellen.